"A bagoly fussa meg anyádat"

Megjelent: Etnographia 2022/4, 744-745.

Két évtizede indította meg a nyelvész Kiss Gábor a Tinta Könyvkiadó működését. Azóta százszámra (!) adott ki „hézagpótló” műveket, amelyek a közismert (ahogy ma mondani szokás: mainstream) nyelvészeti kiadványok mellett egy másik, sokrétű kulturális nyelvészetet tükröznek vissza, mégpedig a zsebkönyvektől a fóliáns méretű kézikönyvekig. Fontos és visszatérő téma e sorban a néprajzi nyelvi világ, másrészt pedig a közmondások klasszikus könyveinek újra kiadása és kézikönyvek közlése.

A mostani kiadvány e két szempont együtt érvényesítése. „Állandósult szókapcsolatok”-nak nevezi a szerző e műfajilag is sokrétű szövegeket. Ezek különböző forrásokból összegyűjtött anyagát szótárszerűen közli, a szövegek vezérszavai szerint, általában ismert formában, gyakran nyelvi és „néprajzi” magyarázatokkal. Rögtön a kötet elején az „ablakos” (üvegező vándoriparos) szólás szövegpéldája: mosolyog valaki, mint az ablakos, mikor a jégen elesett. Egy másik, hasonló szólást is közöl, valamint egy pár mondatos leírást a vándor „üveges” mesterségről. Egyébként az ismert 19. századi szólásváltozatok etnikus utalással bővebbek: „Elesik mint az üveges tót”. Olykor szólásonként több példát is olvashatunk. Így a nap ('24 óra') esetében húsz ilyen szöveget találunk (pl. a mai nap is elment kaszaverés nélkül = munka nélkül). Igen gazdag a folklór magyarázatok világa, pl. Zsindely van a házon (akkor mondják, ha valakinek, főként gyermeknek a jelenléte miatt bizonyos dolgokról nem lehet beszélni). Utalnak a hasonló értelmű „cserép” szóra is. Magam nem is értem, hogyan alakult ki e sztereotípia.

Becslésem szerint kb. 17.000 adat van a kötetben. Önálló és fontos rész a kötetvégi Mutatók. Mivel a szótár szerinti rész csak a tematikusan legfontosabb szót emelte ki, az egyes szólásokból. Itt a mutatóban tematikus csoportokat találunk, több száz jelentéscsoport szerint. "Nevelés, nevetés, nézés” stb. ilyen jellegű csoportokat alakítottak ki. Itt is találunk furcsa és egyedülálló példákat is. Az „Átokformula” csoportban nem kevesebb, mint 500 példára utalnak vissza! Van köztük közismert (pl. A görcs húzzon össze), ám váratlan szöveg is (pl. A bagoly fussa meg anyádat). Az előforduló földrajzi nevek száma viszont váratlanul kevés.

A kötet bevezetője is hasznos, leírja a közlés célját és rendszerét. Felsorolja az elkészült tájnyelvi közléseket is.

Egyedülálló tudásanyag kerül elénk, és nem túlzás a „népies szólásokat” nemcsak közmondásnak, hanem életbölcsességnek is nevezni. Ilyen értelemben is szokás a Vox populi, vox Dei szentenciát értelmezni. A középméretű szótárat nemcsak a nagyközönség, hanem a nyelvész és néprajzkutató egyformán használhatja. Szinte felesleges megállapítani, hogy hiteles és nyelvileg megbízható a példaanyag. Noha a ma ismert nyelvhasználatot tükrözi, ezek gyakran már a múltban is használatosak voltak. A bevezető gondosan válogatta ki az egyes nyelvészeti és folklorisztikai megnevezéseket és utal az eredeti forrásokra. Nem állom meg, hogy ne említsem meg a szerző másik, kis kézi szótárát. (A hagyományos paraszti világ nyelvjárási szókincsének szótára. Budapest, 2007.)

A szerző előszava árulja el, hogy ez a sajátos magyar néprajzi kisszótár úgy készült, hogy az ötkötetes Magyar Néprajzi Lexikon (1977–1982) teljes szövegéből a szerző kiírta a néprajzi tárgyak elnevezéseinek adatait, vagyis 4500 tájszót, amelyek 1320 szóbokrot alkottak. Ha ez szükséges, az egyes szócikkek értelmezik ezeket, olykor egyszerű rajzokat is hoznak. Nem szedték össze viszont az egyes néprajzi csoportok megnevezésének adatait. Ezért például nincs „palóc” vagy „csángó” címszó. Viszont a csujjogatás címszó mintegy tízféle megnevezéssel szerepel. A kisgyerek megnevezéséhez társították a gyerek/gyermek, kisbaba, kisbuba, puja szavakat is.

Egy oldal a szótárból

Egy ehhez hasonló célú munka szintén a nagyközönség számára készült: Selmeczi Kovács Attila Régi népélet című könyve (Debrecen, 2017), amelynek előzménye tőle az Elfeledett magyar mesterségek és népélet (2009). Kiválóan lehet összekapcsolni Kiss Gábor könyvével.

Kiss Gábor kiadványai népművelő jellegűek, és igazán érdekes olvasmányok. Minthogy külön-külön tette közzé a 19. századi szólásköteteket (Kovács Pál, Kresznerics Ferenc, a Czuczor–Fogarasi-nagyszótár, Almásy János stb.), az olvasó valóságos szólás-magánkönyvtárat állíthat össze, és ezeket egymással összevetve forgathatja. A legnagyobb gombolyagnak is van vége – idézi Dugonics András.

Voigt Vilmos