venember83 • 8 nap
A legtöbb ember tudja, hogy a hegedű – még ha kezdő darabról van is szó – nem olcsó hangszer. Akad azonban néhány ritkaság, amely műkincs jelentőségű, értéke pedig egészen meghökkentő. És hogy mitől ilyen drágák ezek a különlegességek? Egyáltalán, használhatóak-e, vagy inkább múzeumban a helyük? Cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körül a világ öt legértékesebb hegedűje kapcsán, két magyar példára is ráirányítva a figyelmet. Könyves-Tóth Zsuzsanna írása.
Fotó: Csibi Szilvia, Müpa
Számos tényező befolyásolhatja egy hegedű értékét, amelyek messze túlmutatnak annak minőségén, praktikumán. Az egyik legfontosabb közülük a hegedű készítője, az ő történelmi jelentősége. Az öt legértékesebb hegedűből négy Antonio Stradivari, egy pedig Giuseppe Guarneri del Gesù műhelyéből került ki, de Kelemen Barnabás és Pusker Júlia hegedűi is e két mester munkái. Mindkét hegedűkészítő az itáliai Cremonában, a modern hegedű szülővárosában működött a 17–18. században. Stradivari – köszönhetően hosszú, 93 évig tartó életének – rendkívül termékeny mesterember volt, közel 1000 hegedűt készített, s ezek közül körülbelül 500-600 – különböző állapotú – hangszer maradt fenn. Guarneri vele ellentétben fiatalon, mindössze 43 évesen hunyt el, s az általa készített remekművek közül ma kevesebb mint 200-at ismerünk. A Stradivari hegedűk sajátosságai az erőteljes, fényes hang, az elegancia, a szimmetrikus forma, míg a Guarneri hegedűket inkább sötétebb, robusztusabb hangzás jellemzi, kialakításuk pedig kevésbé szabályos.
A hegedű készítőjén kívül persze más is befolyásolja a hangszerek árát: számít, hogy mennyire ritka és milyen régi példányról van szó, kik birtokolták korábban, milyen történelmi jelentőségű előadás köthető hozzájuk, milyen állapotban maradtak meg, és milyen a hangminőségük. Számos hangszernek olyan magas az értéke, hogy a leghíresebb hegedűművészek sem engedhetik meg maguknak, hogy megvásárolják, így a legtöbb példány általában vagyonos gyűjtők, valamint államok, intézmények tulajdonában van. A hangszerkészítés remekműveit olykor múzeumokban állítják ki, van, hogy a nagyközönség előtt rejtve maradnak, de sok esetben díjként, felajánlásként korunk legkiválóbb hegedűművészei kapják kölcsön őket. Ha egy gyűjtő kölcsönadja nagy értékű hegedűjét, annak nemcsak önzetlen okai vannak, hiszen a használó művész hírneve is növeli a hangszer értékét. Kelemen Barnabás így fogalmazott Guarneri hegedűjével kapcsolatban: „A hegedűkbe beköltözik azoknak a művészeknek a játéka, akik használják, így válnak egyre finomabbá, érettebbé. A fa felveszi a finom rezgéseket, és alakul, érik az évszázadok során.” Az egyes hegedűket sokszor azokról a tulajdonosokról nevezik el, akik leghosszabb ideig birtokolták őket, de előfordul az is, hogy egy-egy híres művészről kapják a nevüket.
Fotó: Csibi Szilvia, Müpa
Mindezek után lássuk, ma mely hegedűk a legértékesebbek a világon! (Fontos tudnia az olvasónak, hogy hivatalos lista valójában nem létezik, hiszen – hacsak nem a közelmúltban járt aukción – egy hangszer pontos értékét nehéz megbecsülni.)
Nemrég került fel a top 5-ös listára az idén februárban elárverezett hegedű, amely 1714-ben készült. Nevét két korábbi birtokosáról kapta: a világhírű magyar hegedűművészről, Joachim Józsefről és legutóbbi tulajdonosáról, Si-hon Ma kínai hegedűsről. Ma a New England Conservatorynak adományozta a hegedűt, és meghagyta, hogy csak akkor adhatják el, ha a bevételt ösztöndíjakra fordítják, így az intézmény pontosan ezt ígérte.
1714-ben került ki Stradivari műhelyéből ez a hegedű, amely szintén két nevet is kapott. Az első Toscha Seidel orosz hegedűművészé, aki számos ikonikus hollywoodi film zenéjét (például az Óz, a csodák csodájáét) játszotta el ezen a hangszeren. A da Vinci név a Caressa & Français hegedűkészítő műhely 1923-as értékesítési bejegyzéséből származik, amelyben a hegedű fizikai leírása után ez szerepel: „általunk da Vincinek keresztelve”. 2022-ben a második legmagasabb árat fizette érte egy japán magángyűjtő.
A hegedűeladások eddigi történetének legmagasabb árát egy 1721-es Stradivariért adta egy anonim gyűjtő 2011-ben. A mesterművet egykori tulajdonosáról, Lady Bluntról nevezték el, aki Lord Byron brit romantikus költő unokája volt. A hangszer fantasztikus állapotban maradt meg annak köszönhetően, hogy története során inkább gyűjtők, mint hegedűművészek birtokolták.
A Joachim-Ma hegedű
Fotó: Angela Weiss /AFP / Europress Fotougynokseg
A Guarnerik között a legértékesebb egy 19. századi tulajdonosáról elnevezett példány, amelyen olyan legendák játszottak, mint Menuhin, Perlman vagy Zukerman. A Kochánskival egy évben készült remekmű annak ellenére maradt meg nagyszerű formában, hogy hosszú éveken át használatban voltv. 2012-ben egy névtelen gyűjtő vette meg a hangszert, melynek eladási ára is titokban maradt, de a pletykák szerint meghaladta a Lady Blunt árát. A hegedűt a tulajdonos Anne Akiko Meyers használatára bocsájtotta.
Az 1716-ban készült Stradivarit tartják a cremonai mester egyetlen, gyakorlatilag új állapotban megmaradt hangszerének. Az 1716-os hegedű neve is „kihasználatlanságával” függ össze: egy alkalommal, mikor a híres 19. századi hegedűkereskedő-gyűjtő, Luigi Tarisio egy kivételes Stradivariról beszélt, egy hegedűművész felkiáltott: „Tényleg, Tarisio úr, az ön hegedűje olyan, mint a zsidók Messiása: az ember mindig várja őt, de soha nem jelenik meg!” Egy későbbi tulajdonos a Messiást az oxfordi Ashmolean Múzeumra hagyta, hogy megőrizzék mint „mércét, amelyből a jövő hegedűkészítői tanulhatnak”.
A fenti hegedűk többségén szinte alig vagy nagyon ritkán játszanak, ami persze érthető, hiszen így tudják megőrizni rendkívüli állapotukat. De szerencsére ezeken kívül is akad még jó pár kivételes hegedű, amely valóban jó kezekbe kerülhet, hiszen a legtöbb hegedűvirtuóz „kölcsönkapott” hangszeren játszik. Így például Kelemen Barnabás is, aki a magyar államtól alig egy éve kapta meg annak a Guarneri hegedűnek a használati jogát, amelyen korábban Rolla János játszott. Pusker Júlia szintén a közelmúltban jutott hozzá Pauk György 1714-es „Massart” Stradivarijához, mivel a visszavonult – és azóta sajnos elhunyt – hegedűművész nem szerette volna, ha mesterhegedűje kihasználatlan marad. Ezeknek a kivételes mesterműveknek a hangját pedig élőben is hallhatjuk majd áprilisban Budapesten.
A közönség az április 4-i nyitókoncerten személyesen is megtapasztalhatta, hogy szól Kelemen Barnabás Guarneri hegedűje, április 10-én, a Kammerorchetser Basellel közös koncertjén pedig Pusker Júlia Stradivariját is élőben hallhatják
A cikk eredetileg a Bartók Tavasz Magazin 2025-ös kiadványában jelent meg.
