A belga Telex együttes 1978-ban alakult. Az alapító tagok valami igazán európait akartak, ami más, mint a rock, és nincs benne gitár – ez volt az elektronikus zene. A Les Chats Sauvages Twist à Saint-Tropez című dalának feldolgozásával debütáltak, és később is játszottak feldolgozásokat, mint például a Rock Around the Clock (Bill Haley & His Comets), a Ça plane pour moi (Plastic Bertrand) és a Dance to the Music (Sly and the Family Stone). Saját szerzeményeik közül a Moskow Diskow aratta a legnagyobb sikert. 1980-ban a Telex képviselte Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztiválon, versenydaluk azonban megütközést váltott ki a közönségben, és alig kapott pontokat a nemzeti zsűriktől. A Telex zenéjét gyakran hasonlították össze az évekkel korábban indult német Kraftwerkével: előbbit viccesebbnek találták, utóbbit viszont igényesebbnek. Az 1980-as évek második felében a zenészek megpróbáltak megújulni, zenéjükben megjelentek a sample-elemek, szövegeikben pedig még több lett az irónia és a szociális érzékenység. Bár a Telex nagy hatást gyakorolt a kortárs elektronikus zenére, az újabb irányzatok – például a new beat és a house – mellett fokozatosan háttérbe szorult. 2006-ban adott ki utoljára saját lemezt. 2008-ban elhunyt az egyik alapító tag, Marc Moulin. A másik két zenész, Dan Lacksman és Michel Moers azóta más kollégák dalaiból – például: A Pain That I'm Used To (Depeche Mode), Minimal (Pet Shop Boys) – készít remixeket.
TAGOK
* Dan Lacksman [Daniel Pierre Lanckmans] (NSZK, Észak-Rajna–Vesztfália, Werl, 1950. május 19.)
* Marc Moulin (Belgium, Brüsszel, Ixelles, 1942. szeptember 1. – Brüsszel, Ixelles, 2008. szeptember 26.) – A holland Wikipédia augusztus 16-i születési dátumról tud.
* Michel Moers (Franciaország, Côtes-d’Armor, Créhen, 1947. – )
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Marc Moulin dzsesszzongoristaként kezdte zenei pályafutását az 1960-as években. Számos hosszabb-rövidebb életű formációban zenélt, neve jól csengett a műfaj kedvelői körében, de nem volt különösebben közismert. Kamikaze nevű formációjával többször is dolgozott Dan Lacksman stúdiójában, ahol Michel Moers volt az egyik háttérzenész. Moulin számos zenei kísérlettel a háta mögött szeretett volna olyan zenét játszani, amely mindenkihez eljut, mindenki által befogadható, mégis eredeti és igényes. A három zenész ugyanabban a stúdiószobában ült, amikor Moulin felvetette, hogy mi lenne, ha egyesítenék erőiket, és közösen létrehoznának valami „kontinentális” zenét, ami eltér a divatos külföldi irányzatoktól, mindenekelőtt a rocktól és a bluestól. Értelemszerűen mellőzni akarták a gitárt, választásuk ezért az elektronikus zenére esett. Természetesen nem a kísérleti ágat tekintették követendő példának, inkább a popularitásra törekedtek. Mindazonáltal nem zárkóztak el teljesen a kísérletezéstől sem: zenéjük több műfaj elemeit ötvözi. A szintetizátorok kéznél voltak, bár mai szemmel nézve még nagyon kezdetlegeseknek számítottak, így nem volt igazán nagy ördöngösség megtanulni játszani rajtuk. A rendelkezésemre álló forrásokból nem derül ki, miért épp a Telex nevet választották: talán azt kívánták vele szimbolizálni, hogy zenéjük éppoly könnyen és gyorsan jut el mindenkihez, amilyen könnyen kapcsolatba léphetnek egymással az emberek a telex segítségével.
Tviszt Saint-Tropez-ban
A Telex első kislemeze, a Twist à Saint-Tropez még 1978-ban megjelent. A dal eredetijét – amely egyike a francia rockzene örökzöldjeinek – a Les Chats Sauvages együttes készítette 1961-ben. Kevésbé közismert tény, hogy négy évvel a Telex előtt, 1974-ben készült már belőle egy parodisztikus feldolgozás a szintén francia női együttes, az Au Bonheur des dames jóvoltából. Amikor a három belga zenész elhatározta a Telex megalapítását, állítólag előre eldöntötték, hogy valamilyen „bugyuta” francia dalt fognak feldolgozni az 1960-as évekből. Hogy éppen a Les Chats Sauvages örökzöldjét választották, abban talán szerepet játszott Marc Moulin dzsesszes múltja is: a Twist à Saint-Tropez szerzői – André Salvet, Guy Laffite és Martial Solal – az 1970-es években már a francia dzsessz elismert egyéniségeinek számítottak. A Telex verziója meglepően nagy sikert aratott, mindazonáltal a zenészek maszkok és különleges kosztümök mögé rejtőztek: „Ezekben még az anyáink sem ismertek volna ránk. És valóban nem ismertek fel minket.”
Rock az óra körül
A kedvező fogadtatásnak köszönhetően 1979-ben megjelent a Telex debütáló albuma, a kilenc felvételt tartalmazó Looking for Saint-Tropez. Ezen két másik érdekes feldolgozás is hallható. Plastic Bertrand akkoriban a legnépszerűbb belga sztárnak számított, slágere, a gyors ritmusú Ça plane pour moi egész Európában a sikerlisták élvonalában tanyázott. A Telex zenészei nem fokozták a tempót, inkább visszavettek belőle, és ezzel értek el meghökkentő hatást. Úgy nyilatkoztak, hogy valamiféle „csoportterápia” (?) lehetőségét jelentette számukra ez a feldolgozás, és ebbéli reményeikben nem is csalódtak. A másik figyelemre méltó feldolgozás szintén egy fergeteges ritmusú világsláger lelassított verziója volt. A Bill Haley & His Comets 1954-es rock and rollja, a Rock Around the Clock egyike a könnyűzene legismertebb felvételeinek. A belga zenészek ironikus fricskának szánták, hogy az új hullám térhódítása idején előállnak egy rock and roll-feldolgozással, és bár Donna Summer I Feel Love-ja óta mindenki lüktető ritmusokat várt a szintetizátoroktól, ők inkább andalítóra vették a figurát. A sajátos feldolgozás az Egyesült Királyságban aratta a legnagyobb sikert. Elhangzott a BBC híres könnyűzenei műsorában, a Top of the Popsban, sőt az adás stábjának egyik tagja így kiáltott fel: „Telex? Ez az együttes az örök kedvencem!” „Sajnos nem volt részeg” – jegyezték meg később Moulinék a szokásos akasztófahumorukkal.
Moszkvai diszkó
Érdemes megemlékezni a Victime de la société című szerzeményről is, melyet valós esemény ihletett. Egy rendőrnő munkaidőn kívül bankrablásra adta a fejét, majd szemrebbenés nélkül másokat tartóztatott le az általa elkövetett bűncselekményekért. Ügyének tárgyalása akkoriban zajlott, amikor a lemez készült, ezért a zenészek változtattak az alaptörténeten, és csak egy tizenöt évvel későbbi verzióban tértek vissza a valós tényekhez. A Looking for Saint-Tropez legnagyobb dobását a nyitófelvétel, a Moskow Diskow jelentette, amely mintha semmit sem öregedett volna az azóta eltelt 45 év alatt. Senki nem gondolná, de az ihletet a Chic és a KC & The Sunshine Band jelentette, noha az ő zenéjüknek nem sok köze volt az elektronikához. Michel Moers egy 2011-es interjúban azt mondta, a Moskow Diskow megírása nem jelentett különösebben bonyolult feladatot, mivel maguk a szintetizátorok sem voltak túl bonyolultak akkoriban, Marc Moulin viszont kiváló billentyűs volt. Az általa kitalált alapritmushoz Dan Lacksman adta hozzá a vonatfüttyöt imitáló elektronikus hangokat. A dalszövegben használták a divatos szófordulatokat, de kifigurázták a kliséket, a lemezborítót pedig az orosz konstruktivizmus jegyében tervezték. Állítólag még Michael Jackson világslágere, a Billie Jean is tartalmaz zenei motívumot a Telex slágeréből. A Moskow Diskow-ból az évek folyamán számos remix készült, egyes vélemények szerint a house zene egyik korai darabját tisztelhetjük benne.
(N)eurovízió
1980-ban a Telex képviselte Belgiumot az Eurovíziós Dalfesztiválon. A rendezvénynek beugróként a holland főváros, Hága adott otthont. A fesztivált ugyanis 1978-ban és 1979-ben is Izrael nyerte, de az ország nem vállalta két egymást követő évben a verseny megrendezését, sőt versenyzőt sem indított 1980-ban: erre addig sosem volt példa, hogy a győztes ország nem vett részt a következő fesztiválon. Sem az 1979-es második helyezett Spanyolország, sem az Egyesült Királyság nem vállalta Izrael helyettesítését. Hollandia mentette meg a fesztivált, melynek döntőjét 1980. április 19-én tartották a hágai Congresgebouw-ban. Izrael távolmaradása miatt az afrikai (!) Marokkó is benevezett: énekese, Szamíra Benszaid utolsó előtti helyen végzett mindössze 7 ponttal, amit a marokkói uralkodó, II. Hasszán király hazája megsértéseként értékelt, és az ország soha többé nem indult a versenyen. Az utolsóként fellépő Telex zenészei a rájuk jellemző fekete humorral kijelentették, hogy az eredményhirdetésben is az utolsó helyre pályáznak. Erre minden esélyük meg is volt, mivel a fesztivált lényegében kiparodizáló Euro-Vision című dalukat állítólag megütközéssel fogadta a jelen lévő közönség, ráadásul a produkció végén az énekes lefotózta a meghökkent nézőket.
A műsorvezető lányos zavarában a harmadikként voksoló görögöktől kapott 3 pontot előbb a hollandoknak ítélte, majd helyesbített. Utána sokáig senki nem adott pontot a Telexnek, majd a tizenharmadikként szavazó Egyesült Királyság 1 pontra értékelte a belga produkciót. Az angolok után következtek a portugálok, akik durván belerondítottak a Telex terveibe, mert a maximális 10 pontot adták az Euro-Visionnek, így a Telex végül 14 ponttal tizenhetedik lett a tizenkilenc induló közül. A hőn áhított utolsó helyet Finnország szerezte meg 6 ponttal, melyet két országtól (Norvégia: 5 pont, Franciaország: 1 pont) gyűjtött be. Bár az Euro-Vision egyike lett a Telex legismertebb felvételeinek, megítélése még a rajongók körében sem egyértelmű. Egyesek úgy gondolják, a szerzemény tökéletesen reprezentálta az akkoriban divatos (és nem túl igényes) mainstream popzenét, míg mások szerint valójában megelőzte a korát, azért fogadta a közönség oly nagy meghökkenéssel. Maga a fesztiválfellépés kissé a Kraftwerkre emlékeztetett, talán ezért hangzottak el olyan vélemények, hogy ugyanezzel a dallal az akkor már komoly megbecsülésnek örvendő német együttes biztosan nem bukott volna meg. A Telex 1980-as nagylemezének címe szintén ironikus fricska a fesztivál felé: Neurovision (Neurovízió). Egyes későbbi Telex-kiadványokon már maga a dal is ezzel a címmel szerepelt.
Soulhullámok, Sparks, Sex
Az Euro-Vision hűvös fogadtatása szétfoszlatta a Telex brit kiadója, a Virgin Records abbéli reményeit, hogy a belga együttest az „újromantikus” mozgalom képviselőjeként próbálja eladni. A trió 1980-ban jelentette meg a Soul Waves című kislemezét, amely ugyan jelen sorok írójának nagy kedvence, és szerény sikert is aratott, mégsem került rá a Telex soron következő, harmadik albumára. Igazából még a Telex előtti időszakból, a Kamikaze repertoárjából származik: témája az agyhullámok, a soulzene és a szerelem. Az említett harmadik nagylemez, az 1981-es Sex elkészítéséhez a Mael fivérek nyújtottak nagy (főleg szövegírói) segítséget, akiknek zenekara, a Sparks ugyan rockegyüttesként startolt, de sikeresen alkalmazkodtak a diszkódivathoz, sőt az új hullámhoz is. Az együttműködés hátterében az állt, hogy a belga zenészek a Sparks legnagyobb rajongóiként aposztrofálták magukat, és kollégáik repertoárjából különösen a Giorgio Moroder közreműködésével készült No. 1 in Heaven című albumot értékelték igen nagyra, sőt nem titkolták, hogy inspirációt jelentett számukra. Közös szerzeményeik közül a Dream-O-Mat című dalt tartják a legjobbnak. Az Exercise Is Good for You című felvétel kapcsán derült ki, hogy a Telex egyik nagy rajongója nem más, mint Billy Gibbons, a ZZ Top gitárosa, aki egyik koncertjét a belga együttes dalával zárta. Ember legyen a talpán, aki hasonlóságot talál a Telex és a ZZ Top zenéje között, ám maga a zenész szakma korántsem olyan műfajmániás, mint a rajongók: az ír U2 például a svéd ABBA munkásságának nagy tisztelője.
Madarak, méhek és a Magyar Rádió
A Telex – leszámítva az eurovíziós fellépést – nem nagyon koncertezett élőben, a zenészek is igyekeztek névtelenek maradni, ami nem tett jót az együttes népszerűségének, és előnytelenül befolyásolta a lemezeladásokat is. A Virgin Records ragaszkodott ahhoz, hogy a brit piacon a Sex átdolgozott formában és új címmel – Birds and Bees (Madarak és méhek, 1982) – jelenjen meg. A két album tracklistája nem egyezik meg teljesen, az 1993-as CD-verzióra viszont néhány bónuszfelvétel is rákerült. A Loops című szerzeményről Marc Moulin így nyilatkozott: „Ez a dal megmutatja, mi történik akkor, ha követed egy lemezkiadó tanácsait: a végeredmény végül is nem lesz rossz, csak éppen nem mi vagyunk.” A Don’t Put All Your Dreams in One Basket című Ray Charles-dal Michel Moers javaslatára született újjá Telex-stílusban. A Cloches et sifflets című szerzeményt reklámdalnak vásárolta meg egy jégkrémeket forgalmazó cég.
A Virgin Records imázsformáló praktikái ellenére sem állítható, hogy a kiadó rövid pórázra fogta volna a belgákat, hiszen például a L'amour toujours című szerzeményt tizenkétféle verzióban is felvették, hogy legyen miből kiválasztani a legjobbat, amely a Wonderful World című 1984-es albumon jelent meg. Ez az LP már jóval szerényebb érdeklődést keltett, mint a korábbiak, sokáig nem is jelent meg CD-n. Maguk az előadók is felemásnak tartják. A So Sad című dalban a francia és az angol nyelvet variálták, a Raise by Snakes című felvételben pedig a „to lie” szó kétféle jelentésével (hazudni, feküdni) játszadoztak. Az It Could Happen to You című track miatt Marc Moulin egyenesen szégyenkezett, mert szerinte olyan, mintha egy másik eurovíziós dal lenne. Nekünk, magyaroknak a legérdekesebb a Radio-Radio című szerzemény, amelyben magyar nyelvű hírfoszlányokat hallhatunk: egy számunkra ismerős női hang a XXIII. Los Angeles-i nyári olimpiai játékokat említi, továbbá a volt gyarmati hatalmak politikáját, valamint a mezőgazdasági reformok hiányát, és ezek a magyar nyelvű bejátszások többször is visszatérnek.
Az 1980-as évek második felétől napjainkig
Sokak meglepetésére a nyolcvanas évek második felében a főleg rhythm and blues, rock and roll és dzsessz jellegű kiadványokat forgalmazó amerikai Atlanta Records szerződtette a Telexet. A belga zenészek korai stílusát azóta számos más együttes koppintotta, ők viszont megpróbáltak megújulni. Ennek jegyében készült ötödik albumuk, a Looney Tunes, amelynek nemhivatalos mottója ez volt: „Nincsenek szabályok, nincsenek produkciós trükkök”. És nem volt siker sem, hiszen a Telex újfent elébe ment a divatnak, és akkor kísérletezett a house zenével, amikor az még nem nagyon érdekelt senkit. A Temporary Chicken című ironikus hangvételű szerzemény egy kétségbeesett munkanélküli férfiról szól, aki jobb híján olyan munkát vállal, amelyhez csirkejelmezbe kell öltöznie. Az I Want Your Brain olyan Telex-klasszikusokra utal vissza, mint a Soul Waves és a Brainwash, de a zenészek ihletet merítettek George Michael akkori világslágeréből, az I Want Your Sexből is. Pályafutása tizedik évfordulója alkalmából, 1989-ben a Telex egy remixlemezt jelentetett meg, és így két évvel előzte meg német konkurenciáját, a Kraftwerket, amely csak 1991-ben állt elő egy hasonló albummal. A Les Rythmes Automatiques tizenegy Telex-sláger új verzióját tartalmazza, ám a legutolsó, az Eurovision mindössze 56 másodpercig tart.
A Telex az 1990-es években tulajdonképpen inaktív volt, mindazonáltal nem tűnt el teljesen a könnyűzenei mezőnyből. Az évtized első felében CD-n adták ki híres sorlemezeiket, melyeket remaszterizáltak és bónuszfelvételekkel bővítettek. Ironikus humoruk nyilvánult meg abban, hogy 1998-ban kiadtak egy remixalbumot, majd ugyanabban az évben I Don't Like Remixes (Nem szeretem a remixeket) címmel eredeti változatban is piacra dobták legnagyobb slágereiket. Michel Moers később elmondta, hogy tulajdonképpen nem is tréfáltak: valóban nem szeretik a remixeket, mert némelyikben szinte már semmit sem lehet felfedezni az eredetiből, és kreativitás helyett inkább újrahasznosítás folyik ezen a téren. Persze nem minden remixelőről van rossz véleményük, Carl Craiget például nagyra becsülik. Általános meglepetésre 2006-ban az EMI jelentetett meg egy új Telex-albumot How Do You Dance? címmel. A tíz felvétel fele vadonatúj szerzemény, a másik fele feldolgozás. Az utóbbiak közé tartozik a La Bamba (Ritchie Valens), a Jailhouse Rock (Elvis Presley), az On the Road Again (Canned Heat) és a régi barátok, a Sparks klasszikusa, az No. 1 Song in Heaven is. Marc Moulin 2008-ban bekövetkezett halála miatt újabb Telex-szerzemények valószínűleg már nem várhatók, Dan és Michel viszont szívesen remixelik mások dalait. Hogy az A Pain That I'm Used To remixe mennyire tetszett a Depeche Mode-nak, a Minimalé pedig a Pet Shop Boysnak, arról nincsenek infóim, ahogyan arról sincsenek, mitől változott meg a Telex-tagok véleménye a remixekről.
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
* 1978: Twist à Saint-Tropez / Le fond de l'air
* 1979: Rock Around the Clock / Quelque chose a dire?
* 1979: Rock Around the Clock / Le fond de l'air
* 1979: Rock Around the Clock (stereo) / Rock Around the Clock (mono) (promóciós lemez)
* 1979: Rock Around the Clock / Moskow Diskow
* 1979: Rock Around the Clock / Something to Say
* 1979: Moskow Diskow (Disco Mix) / Twist à Saint-Tropez (Disco Mix)
* 1979: Rock Around the Clock (Remix) / Moskow Diskow (Disco Mix)
* 1979: Moskow Diskow / Pakmoväst
* 1980: Euro-Vision / Troppical
* 1980: Euro-Vision / Dance to The Music / Twist à Saint-Tropez (promóciós lemez)
* 1980: Euro-Vision (Original French Version) / Euro-Vision (Original English Version)
* 1980: We Are All Getting Old / En route vers de nouvelles aventures
* 1980: We Are All Getting Old (New Mix) / Troppical
* 1980: Soul Waves / Colonel Olrik
* 1980: Soul Waves / Dance to the Music / Colonel Olrik
* 1980: Soul Waves / Soul Waves (Instru-Mental)
* 1981: Brainwash (Long Version – Special Mix) / Dummy
* 1982: L'amour toujours / Cloches et Sifflets / The Man with the Answer
* 1982: L'amour toujours / Cloches et Sifflets
* 1982: Haven't We Met Somewhere Before? / Dummy / Exercise Is Good for You
* 1982: Haven't We Met Somewhere Before? / Dummy
* 1982: Sigmund Freud's Party / The Man With the Answer
* 1982: Sigmund Freud's Party / Haven't We Met Somewhere Before?
* 1982: My Future / Troppical
* 1983: Tell Me It's a Dream / La Conversation
* 1985: L'amour toujours (Special Dance Mix) / I Don't Like Music
* 1985: Moskow Diskow (Version 85) / Moskow Diskow (Maxi 79 English) / Moskow Diskow (Single 79 French)
* 1986: Moskow Diskow (86 Version) / Moskow Diskow (79 Version)
* 1986: Spike Jones / Basta
* 1986: Spike Jones (Special Remix) / Spike Jones (Single Remix) / Basta
* 1986: Spike Jones / Moscow Discow (Version 86) / Brainwash
* 1987: Peanuts (Long Version) / Peanuts (Single Version) / Basta (Dub)
* 1987: Peanuts / Basta
* 1988: Moskow Diskow (88 Remix) / Moskow Diskow (88 Re-Edit) / Moskow Diskow (French Version) / Moskow Diskow (Original '79 Mix)
* 1988: Temporary Chicken (Barnyard Version) / Temporary Chicken (Radio Version) / Temporary Chicken (Eggs Over Easy Version)
* 1988: Temporary Chicken (Barnyard Maxi Mix) / Temporary Chicken (Edit of Remix) / Temporary Chicken (Remix) / Temporary Chicken (Dub Version)
* 1988: Temporary Chicken (Edit Version) / Temporary Chicken (Dub Version)
* 1988: The Voice / Temporary Chicken (Looney Version)
* 1989: Twist à Saint-Tropez (Remix) / Ave Fifi
* 1998: Moskow Diskow (Carl Craig Remix) / Moskow Diskow (Jay Denham Remix) / Moskow Diskow (Carl Craig Dub)
* 1998: Moskow Diskow (Revisited Original) / Moskow Diskow (Carl Craig Remix Single Edit)
* 1999: I Don't Like Music (Stacey Pullen Mix) / Raised by Snakes (Maurice Fulton Mix)
* 2006: Do Worry (Radio Version)
* 2006: Do Worry (Lindstrøm Remix) / Do Worry (kiD Alex Remix) / Do Worry (Album Version) / Do Worry (Muskat Nuss 'Dirty Dancing' Remix) / Do Worry (Bangkok Impact 'Dirty Dancing' Remix)
* 2006: On the Road Again (Jo Bogaert Remix) / On the Road Again (Marco Passarani Remix) / On the Road Again (Telex Remix) / On the Road Again (Playgroup Remix)
* 2006: How Do You Dance (M83 Remix) / How Do You Dance (Tomboy Remix) / How Do You Dance (Telex Remix) / How Do You Dance (The Subs Remix)
* 2006: How Do You Dance? (Radio Version) (promóciós lemez)
* 2010: Moskow Diskow (Tocadisco Remix) (JD Davis vs. Telex)
* 2010: Moskow Diskow (11-féle remix) (JD Davis vs. Telex)
* 2021: Moskow Diskow / Euro-Vision
Albumok
* 1979: Looking for Saint-Tropez
* 1980: Neurovision
* 1981: Sex
* 1982: Birds and Bees
* 1984: Wonderful World
* 1988: Looney Tunes
* 1993: Sex – Birds and Bees (CD bónuszfelvételekkel)
* 1993: Wonderful World / Looney Tunes (2 LP egy CD-n)
* 2006: How Do You Dance?
Válogatások
* 1982: More Than Distance
* 1989: Les Rythmes Automatiques
* 1993: «Belgium… One Point» (4 CD)
* 1994: Is Release a Humour? – We Love Telex
* 1998: I Don't Like Remixes: Original Classics 78–86
* 1998: I Don't Like Music
* 1998: I Don't Like Music – Remixes Volume 1.
* 1999: I (Still) Don't Like Music – Remixes Vol. 2.
* 2009: Ultimate Best Of
* 2021: This is Telex
* 2022: TELEX EP 1
* 2022: TELEX EP 2
* 2023: TELEX EP 3
* 2023: Telex
DVD
* 2006: On the Road Again
MINDHALÁLIG ZENE
Tatjana: Aktmodell, popsztár, színésznő (18+)
Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)
Boney M.: Az eurodisco klasszikusa
Billy Idol: A szex, a drogok és a zene bűvöletében (18+)
Arabesque: Az eurodisco szexi istennői
Dschinghis Khan: Magyarok a világhírnév kapujában
Plastic Bertrand: A kocogó tátikasztár
Donna Summer: Orgazmus diszkóritmusban
Baccara: Yes, Sir, hordunk bugyit (18+)
Gloria Piedimonte: Erotika, diszkó, pornográfia (18+)
Gazebo: A popsztár, aki negyven éve szereti Chopint
Goombay Dance Band: Jamaica, Eldorado, Marrakesh és az eurodisco
Laid Back: Haverok, buli, Sunshine Reggae
Bibi Andersen: Amikor én még kissrác voltam… (18+)
Dee D. Jackson: Az űrdiszkók királynője
Babe: A részeg tengerész indián szokásai
Amii Stewart: A diszkópódiumoktól a Vatikánig
Paper Lace és Cherry Laine: Chicagói éjszakák
Samantha Fox: Brit kebelcsoda és popsztár (18+)
Szécsi Pál: Salgovácné túrós buktát sütöget
TEAKBOIS ÉS A ZENE (18+)
Szexbomba a slágerlista élén (18+)
Amikor Tina Turner „belőtte” Tommyt (18+)
Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel (18+)
William Shatner: Star Trek és rock (18+)
A Bee Gees és a kéjsóvár öngyilkosok (18+)
