Hawaii nem csupán a hullámokról, pálmafákról és Magnumról szól (na jó, persze arról is)! A történelem szerelmesei számára is tartogat bőven élményeket, főleg ha ellátogatnak Pearl Harbor-be. - MandaMom bejegyzése.
A legbiztosabb módja, hogy kimaradjunk a világon jelenleg is zajló víruspánikból, ha ki sem tesszük a lábunkat otthonról. Szerencsére ilyenkor is utazhatunk messzi tájakra, csak a fantáziánkat kell használni hozzá. Ezúttal egy tavalyi utazásunk érdekességeit hoztam el.

Kissé szürreális, hogy még útlevél sem kellett (belföldi járat esetén elég az amerikai jogsi) és "hipp-hopp" egyetlen átszállással, 14 órányi utazást követően már el is jutottunk Amerika egyik államából a másikba. Hajnalban indultunk, és - mivel az időzónákkal együtt haladtunk - a helyi idő szerint kora délután már landoltunk is. Persze nem ennyinek éreztük...
A főhadiszállásunk Kauai szigetén volt, mert némi kutatómunkát követően a Kert Szigetnek becézett földi paradicsomot választottuk úticélul. Biztos, hogy még fogok mesélni Lilo és Stich otthonáról, Kauairól is, de most inkább átugranék arra a két napra, amit a szomszédos Oahu-n töltöttünk.

A festői környezetben lévő csodálatos öböl súlyos események helyszíne volt. Japán váratlan támadást hajtott végre az öbölben állomásozó amerikai flotta ellen 1941. december 7-én, melyet követően az Egyesült Államok is belépett a II. Világháborúba.
A támadásban csak azért nem semmisült meg a teljes amerikai flotta, mert egy részük éppen a nyílt vizeken gyakorlatozott. Az amerikaiak vesztesége azonban így is jelentős volt: három csatahajó elsüllyedt, egy felborult, három megsérült. Több romboló és cirkáló szintén megsérült, de súlyos veszteségeket szenvedtek a bombázott repterek is.
A támadás két hullámban zajlott le, a legsúlyosabb veszteségeket a USS Arizona csatahajó szenvedte el (az

Az elsüllyedt csatahajót nem emelték ki az öböl vizéből, sőt, egy üvegpadlójú emlékhidat is emeltek a roncsok fölé, hogy a látogatók le tudják róni a kegyeletüket az áldozatok előtt. A teljesen víz alatt lévő roncshoz - amely tulajdonképpen egy katonai temetőnek tekinthető - fél óránként induló hajókon szállitják az emlékhely látogatóit - egy emlékfilm megtekintése után.
A katonai bázison található egy másik emlékmű is, ahol a USS Utah rozsdálló roncsai emelkednek ki a vízből. Az első világháborút szerencsésen átvészelő csatahajó nem süllyedt el teljesen, megdőlt és megfeneklett, ám a legénységéből 65-en igy is meghaltak a támadáskor. Az áldozatok többségét soha nem hozták felszinre, az Arizonához hasonlóan katonai nyughelynek tekintik a roncsot.
Aki ellátogat Pearl Harbor-be, annak kötelező látnivaló a USS Missouri csatahajó, amelynek fedélzetén aláírták a Japán feltétel nélküli kapitulációjáról szóló megállapodást. Igaz, a csatahajó akkor a Tokiói-öbölben horgonyzott. Hawaii-on "csak" nyugdíjba vonult, de 1944-es kibocsátása óta számos bevetést megélt, még az öbölháborúban is aktív szerepet játszott.

Engem személy szerint meglepett, hogy Pearl Harbor-ben is számos japán turistacsoport látogat el nap mint nap. Még a USS Missouri-n a kapituláció pontos helyszínét jelölő bronztáblánál is épp a felkelő nap országából érkező csapat hallgatta idegenvezetőjüket. A szórólapok számos nyelven - köztük angolul, spanyolul, japánul és németül is - taglalják Pearl Harbor szerepét a II. világháborúban.
Ugyanakkor az emlékhelyen találkozhatunk több veteránnal is - természetesen nekik, családtagjaiknak és vendégeiknek ingyenes az emlékhely látogatása - akik szívesen beszédbe elegyednek bárkivel, és a történelem élő szemtanúiként mesélnek arról a bizonyos decemberi napról, amikor pokollá változott a földi paradicsom.
Kép és szöveg: MandaMom
