Létezik egy mesés hely, Budapesttől alig másfél órányira, ahol akár a saját autódból kézből etethetsz elefántot, zsiráfot, zebrát. A tengerentúlon a koronavírus járvány idején jártunk hasonló szafari parkban - erről itt olvashatsz - de még ott sem nyílt lehetőség egzotikus állatokkal való haverkodásra. 

Lámát, lovat, vagy épp bölényt, szarvasmarhát, kecskét - vagyis jámbor háziállatokat kellő körültekintéssel kézből is etethetünk, ez nem nagy újdonság. Ám a zebra, a zsiráf, a puputeve, vagy éppen az elefánt már más tészta. A szelídített vadállatokkal még a saját gondozójuknak is óvatosnak és ébernek kell lenni. Létezik azonban egy hely kis hazánkban, ahol akár még a gyerekek is simogathatják őket.

Éppen ezért olyan különleges hely a Richter Safari Park Nagykőrösön, ahol nem átlagos, vagy épp állatkertben nevelkedett vadakkal, hanem jórészt az ember jelenlétéhez hozzászokott, "nyugdíjas" cirkuszi állatokkal találkozhat a látogató. 

Egy kellemesen meleg késő őszi hétvégén érkeztünk - szerencsére idén Magyarországon különösen hosszúra nyúlt a vénasszonyok nyara. Először még úgy gondoltuk egy-két órát maradunk csupán a nagykőrösi parkban, végig autózunk a kijelölt útvonalon, megetetjük az állatokat a helyben vásárolt csemegével, csinálunk néhány vicces képet, videót, és tovább állunk. 

Ehhez képest egész napra ott ragadtunk ebben a varázslatos mesevilágban, élveztük a csodálatos környezetet, a játszótereket, simogatókat, az ingyenes bemutatókat és a választékos büfék kínálatát. 

A honlapon előre lefoglalt belépőjegynek köszönhetően az autóval rögtön behajthattunk a Szafari Parkba. Ám aki félti az autó külső és belső tisztaságát, és nem szeretne saját járgánnyal végig menni, annak lehetősége van igénybe venni a kisvasutat. Az állatokat kizárólag a helyben vásárolt takarmányrépával lehet etetni, amelyből újabb és újabb csomagot vehetünk - akár menet közben is. 

A szafari park lakói nyakukat - vagy épp ormányukat - nyújtogatva érkeznek az lehúzott ablakokhoz (ha valaki felhúzza az ablakot, az egyben jelzés az állatnak, hogy ott nincs finomság - ezt a jelet ők veszik is), felhúzott ablakon nem kopogtatnak. Ám a kabrióval érkezők már nincsenek biztonságban, máris nyúlnak a nyakak, nyílnak a szájak, jobb, ha érkezik a jutifali.

Vicces jeleneteknek voltunk szemtanúi, de veszélyesnek szerencsére nem, holott előttünk végig egy nyitott autós család volt - apa, anya, kisgyerek. Utóbbiak jól érezték magukat, de apukának nem volt őszinte a mosolya, mikor két-három liter nyál csöppent az utastérbe a boldogan kacarászó kisfia mellé. 

Mi sem úsztuk meg a kocsitisztítást: az autónkba egy elefánt fújta bele az ormányát. Ne hibáztassunk senkit - főleg ne ennek az írásnak a szerzőjét - de ha okulni akartok a hibámból, akkor elárulom, hogy nem érdemes egy fotó kedvéért sokáig szorongatni azt a répát aminek a másik végén egy elefánt van... Ő ugyanis azon vesz levegőt, és ha sokáig kattintgatsz, előbb utóbb elefántlehelet érkezik a "csőből". 

Szerencsére a visítás hamar nevetésre váltott (főleg azért mert felfogtam az ormány szelének nagyját), és miután végére értünk az autóútnak, a parkban is vártak ránk kalandok. Aznap két cirkuszi előadást is tartottak (külön belépőjegyet már nem kellett váltani, de mi ezt nem néztük meg, elég látnivaló volt ezen kívül is). Időszakosan légi tornászok is tartottak bemutatót, sőt még cirkuszi elefánt is produkálta magát (akit egyébként szintén lehetett nassoltatni a répával a kerítés mellől, azoknak akik kihagyták az autós kalandot). Ezen kívül kürtős kalács, lángos, kolbász, és még számos ételpavilon állt a látogatók szolgálatában, de játszóterek, egy kis tó piknikezőhellyel, állatsimogatók és egy mini vadaspark is rendelkezésre áll egy tartalmas családi nap eltöltéséhez. 

 Kép és szöveg: MandaMom