476 évvel ezelőtt, 1545. július 19-én süllyedt el VIII. Henrik kedvenc csatahajója a Mary Rose. A feleségeit sűrűn cserélgető angol király flottájának ékkövét veszítette el ezen a napon. Ám a roncsot a múlt században megtalálták, és több évtizedes bravúros régészeti munkának köszönhetően az angliai Porthmouth-ban bárki megtekintheti az időkapszulaként is jól teljesítő hajót.
2018-ban mi is megnéztük Mary Rose-t az angliai Porthmouth Tengerészeti Múzeumban, hogy saját szemünkkel lássuk a több száz év után felszínre hozott tudor kori hajóroncsot. A csatahajó maradványainál, csak a tenger mélyén konzerválódott felszerelés és a maradványok az érdekesebbek, melyek segítenek betekinteni ebbe a régen letűnt, ám mára már legendássá vált kor hétköznapjaiba.
A Mary Rose nem volt ismeretlen a történészek előtt, hiszen köztudott, hogy VIII. Henrik féktelen haraggal fogadta a hírt, hogy a franciákkal folytatott csatában elsüllyedt a harminc éves hajója, amit Máriáról, elsőszülött gyermekéről neveztek el.
A hajó további sorsáról többet nem lehetett tudni, mígnem roncsait 1965-ben lelkes búvárcsapat fedezte fel, de kiemelésére még 1985-ig várni kellett. Mint kiderült, a hajótest beágyazódott a tengerfenékbe, ellepte az iszap, és a szerencsételenül járt hajót, a vele vízbe veszett személyzettel, felszereléssel és fegyverekkel együtt úgy konzerválta, mint a Vezúv lávája Pompeii szerencsétlen városát. A felfedezés szenzációs volt, hiszen a megmaradt tárgyak és emberi maradványok páratlan betekintést engedtek egy letűnt korba. Már nem csak a kódexekből tudhatták milyen volt egy átlagos matróz élete, ruhái, felszerelése. Megtalálták a hadihajó fegyverzetét is, ágyúkat, fegyvereket, sőt még a hajóorvos felszereléssel teli ládáját is.
Amikor feltárták a hajóroncs iszapba fúródott részeit, még a régészek is megdöbbentek: a sós víz az áramlatok és a óceán élővilága normál esetben hamar elpusztítja a hajóroncsokat és a fedélzeten lévő egyéb holmikat, nem beszélve az áldozatokról.
A Mary Rose esetében azonban nem csak emberi, még állati maradványok is kiválóan konzerválódtak, olyannyira, hogy alapos rekonstrukció után ma már bárki számára megtekinthetőek. Maga a hajóroncs is impozáns. Természetesen felmenni nem lehet rá, de több szintes üvegfalú kapszulán keresztül bekukkanhatunk a fedélközbe.
Nem csoda, hogy a hajótest kiemelésekor még maga Károly herceg, az angol trón várományosa is személyesen tette tiszteletét. Ám utána még jónéhány esztendőnek kellett eltelni, hogy a víz alatti időkapszula kincseit bárki megtekinthesse.
Összesen 174 ember maradványát találták meg a régészek, 92 többé kevésbé teljes csontvázat tudtak felszínre hozni.
Az egyik tengerészt a csontja és DNS-e alapján rekonstruálták, korabeli ruhát adtak rá (épp olyat amilyet szintén felszínre hoztak a hajóról). 500 év elteltével láthatjuk hát, hogy nézett ki a király egyik tengerésze. De nem csak emberek, hanem állatok is odavesztek a hajóval. A "Hatch" névre elkeresztelt kutya csontvázát a hajóács kabinjában találták meg. A négylábú hasznos feladatot látott el a hajón: patkányokra vadászott. Bár egy laikus azt gondolná, hogy erre a feladatra macskákat használtak, de a nyávogókat a Tudor korban szentségtelen állatoknak tartották, amik boszorkányokkal szövetkeznek. Ráadásul a hajókon elszaporodott patkányok gyakran olyan nagyra nőttek, hogy a macskákat is elzavarták, és egy kutya eredeményesebben vette fel ellenük a harcot. Hatch tehát ugyanúgy szolgálatteljesítés közben vesztette életét, mint azok a haditengerészek, akik vele együtt hősi halált haltak VIII Henrik hadiflottájának védelmében 476 évvel ezelőtt.
Kép és szöveg: Mandamom
