Különleges vendég látogatott meg minket a közelmúltban. Timmy a világjáró mackó, aki korábban már járt Dél Koreában, Olaszországban, Japánban, Hawaiion, repült F/A-18 Super Hornet vadászgépen is, élete újabb nagy kalandjára vállalkozott: eljött hozzánk Magyarországra. A cikk angol verzióját itt találod. 

Timmyről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy ő annak az amerikai ifjúsági központnak a kabalája, ahova Manda évekig járt – óvodába és iskolába is. Ismerte hát a kis bundást, aki ráadásul egyfajta utazónagykövetként dolgozik, és egy-egy projekt keretében elkísérte az intézmény nebulóit vagy dolgozóit (esetleg azoknak a szüleit) távoli vidékekre.

Néhány hónappal hazatelepülésünk után felmerült az ötlet az iskola vezetőségében, hogy fogadnánk-e Timmyt, aki meglátogatná magyarországi kis barátját. Természetesen azonnal igent mondtunk. A mackó eredetileg karácsonyra érkezett volna ám egy hét helyett egy hónapig tartott az útja (ha lehet hinni a nyomkövetőnek, akkor az ünnepeket a vámudvarban töltötte a New York-i Kennedy Reptéren). Szóval Timmy nem utazott velünk a téli szünetben távolkeletre – ahogy eredetileg terveztük – ehelyett úgy döntöttünk megmutatunk neki néhány szép helyet a magyar fővárosban és velünk marad Manda 8. születésnapjáig.

Ráadásul Timmyt nem csak a lányunk várta, hanem Jimmy nevű unokatestvére is. Ő egy kisebb, fehér plüssmackó, akit Manda az utolsó napon kapott búcsúajándékként a sulitól, és aki azóta is elválaszthatatlan jóbarátja és emlékezteti a tengerentúli kalandokra, hátrahagyott barátaira.

Timmy hétközben elkísérte Mandát suliba. Megismerkedhetett a lányunk magyar barátaival, tanáraival, illetve az itteni osztályának kabalaállatával, Maja méhecskével is. Számos dolgozatnál, feleletnél drukkolt Mandának, hétvégén viszont felvettük a turistaszerkót, hogy megmutassuk neki a fővárosunk nevezetességeit - legalábbis néhányat.

Azt szokták mondani, Budapestnek két arca van: egy nappal és egy éjjel – és mindkettő meseszép. Ez így is van, bár néhányszor azt kívántuk, Timmy nyáron, vagy legalább tavasszal érkezett volna, mert akkor nem az ordító mínuszokban, vagy éppen hóesésben mutattuk volna meg neki a székesfővárost.

A meglehetősen csípős idő miatt csupán néhány – ám számunkra annál kedvesebb – helyet válogattunk ki, hiszen tudtuk, hogy Timmy kalandjait Manda amerikai kis barátai is nyomon követik.

Ezek közül a helyek közül ráadásul a legtöbb Mandának is új volt. Érdekes élmény volt saját szülővárosomban turistává válni, és rácsodálkozni, micsoda szép helyek is vannak alig karnyújtásnyira tőlünk. Első utunk a személyes kedvencemben vezetett: a Vajdahunyad-várhoz. Mindig is elvarázsolt ez a mesebeli kis kastély, a Jégpálya és a Hősök tere szomszédságában – ahova szintén kilátogattunk. És ha már vár, akkor nem hagyhatjuk ki az „igazit” sem, vagyis a Budai Várat. A Halászbástya és a Mátyástemplom környékén alig lehet magyar hangot hallani, visszatértek a turisták. Érdemes volt körülnézni, ráadásul ottjártunkkor a Halászbástyánál nem üzemeltek a beléptető kapuk, bárki szabadon gyönyörködhetett a kilátásban.

Timmy még velünk maradt Manda születésnapjára is. Családi hagyomány, hogy születésnapokra drága ajándékok helyett - azok árából - igyekszünk inkább élményt adni egymásnak.  Így töltöttünk már karácsonyt Skóciában a Loch Ness tó partján (ott sem volt szép idő), New Orleansban (ott legalább szép idő volt), ünnepeltünk születésnapot Washington D.C-ben a Capitoliumban, Kentuckyban abban a KFC-ben, ahol Sanders ezredes először sütötte ki híres vödrös csirkéjét és Kentucky Bourbont kóstolhattunk a Jim Beam gyárban. A lényeg, hogy együtt legyünk, és a nap az ünnepeltről szóljon. Ezúttal Timmyvel és Jimmyvel is kibővült a szűk család, és együtt látogattunk el a Parlamentbe (Ország)házi bulit tartani. Hazánk legszebb épületét nem csak kívülről jártuk körbe, hanem belülről is. A korona mellett a legnagyobb sikere az Alkotmánynak és az körülvevő monumentális lépcsőknek volt. A tartalmas programot egy belvárosi japán étteremben zártuk, mert - a világ bármely pontján járunk - a sushi Manda örök kedvence.

Utolsó közös hétvégénken egy hideg, de kristálytiszta téli estén ismét nyakunkba vettük a várost, hogy megmutassuk Timmynek Budapest éjszakai arcát. Visszatértünk a Parlamenthez és a Vajdahunyad-várához is.

Természetesen kalandjainkat végig dokumentáltuk, hiszen a fényképek alapján Timmy élményeiről a tengerentúlról is értesülhetnek Manda barátai, egykori tanárai, nevelői, akikkel egyébként hála a XXI. századnak rendszeresen beszélünk.

Timmytől pedig a közelmúltban könnyes búcsút vettünk, már várják „haza”. Reméljük ezúttal nem fog egy hónapig tartani az útja. Majd kiderül ki a profibb cég: a United States Post Service, vagy a Magyar Posta.

Hajrá Timmy, kalandra fel!

Képek: MandaMom/Naval Air Station Oceana facebook