Ha nem vagy babonás, érdekelnek a sötét érdekességek, a karneválok, a Bourbon Street, temetők, piros villamosok, wodoo boszorkánymesterek, lapátos gőzhajó a Mississippin, Katrina Hurrikán.... New Orleansban a helyed! Ez a varázslatos, szines szagos város gazdag történelemmel, változato bohém kultúrakavalkáddal várja a látogatóit. - MandaMom bejegyzése 

 

Az Interjú a vámpírral több jelenete is New Orleansban játszódik - ugrálva az évszázadok között. A valóságban is olyan, mintha megállt volna az idő, a Francia negyedben az utcák, házak ugyanazok mint mielőtt Napóleon 15 millió dollárért eladta az akkoriban megalapitott a független Egyesült Államoknak. Pedig mennyi mindent történt - és történik azóta is - ezen a csöppet sem tipikus amerikai nagyvárosban! 

A legismertebb városrész, a Francia negyed már a XVIII. századtól őrzi karakterét, teraszos kis házak között megbújó kocsmákkal, éttermekkel. Igazi bulinegyed, amiben még Katrina sem tett visszafordithatatlan károkat. 

Nem lehet komor hangulatúnak leirni a karneválokról, a woodoo-ról és a feket zenéjéről és konyhájáról ismert louisiana-i fővárost, ám kétségtelen, hogy mintha egy sötét erő lenne jelen az ódon épületek közt, amely időről időre lesúlyt a városra. 

Nyilván mindenki tudja, hogy 2005-ben a Katrina Hurrikán lecsapott, átszakította a várost körül vevő gátakat, és New Orleans 85 százaléka viz alá került. Több ezren meghaltak, százezrek veszítették el otthonaikat. 

Ám a katasztrófa is rámutatott, hogy a városalapítók még tudták hova kell épitkezni: a francia gyarmatosítók az indián csitimacsa törzs által lakott területén alapitották meg a várost. Az őslakosok egykori lakhelye a kevés biztonságos területek egyikének bizonyult majd 250 évvel később a hurrikán utáni árvíz során. 

A város mostanra teljesen felépült, és bár a történelmi negyedben visszaköszön a múlt hangulata, de egymás után törnek az ég felé a legmodernebb felhőkarcolók, épületek is. 

Sajnos a városrendezés nem mindig sül el jól: első találkozásunk Nem Orleans leghíresebb utcájával, a Canal Streettel megrázó volt: az egyik sarkon törmelékek, lezárt utca, a villamosok helyén munkagépek, a katasztrófa sújtotta romokra meggörbült daru simult. Mint később megtudtuk a Hard Rock Hotel épült itt tavaly, a luxusberuházást idén tavasszal adták volna át. Ám az építkezés során valaki spórolt az alapanyagokkal és a szerkezet nem bírta el az épitkezés súlyát. Az épület 2019 októberében leomlott, három munkás halálát okozva - közülük kettőnek a holttestét a mai napig nem sikerült kiszabaditani az életveszélyessé vált romok fogságából - mivel még a megközelitésük is életveszélyes. 

(Éppen ezekben a napokban kérte a városvezetés, hogy ne fotózzák az egyik áldozat földi maradványait, akinek a felső összeomlott emeletek közé szorult teste láthatóvá vált - mivel az erős szél lesodorta a törmelékeket szerencsétlenről.)

A Hard Rock Hotel épitkezését egyébként nem fogják befejezni, a beruházók úgy döntöttek, inkább lebontják az egész épületet. 

Az ikonikus Canal Street tehát jelenleg is tartogat látnivalót a katasztrófatúristáknak, de aki inkább a közelmúlt vagy a régmúlt eseményein borzongana, az válogathat a Katrina hurrikán túrák, vagy épp a Woodoo múzeum között.

Világhirűek még a helyi temetők is, azok közül is az egyik leghiresebb a St. Louis temető, aminek külön érdekessége, hogy leginkább kriptákból áll, amelyek a föld felszine felett kis mauzóleumokként emelkednek. A talajviz és az áradások miatt ugyanis a klasszikus temetkezés nem volt megoldható. A St. Louis temető három külön álló részből áll, és sötét misztérium övezi. Állitólag szellemek lakják (ami egy temető esetében azért nem olyan meglepő), akik meg is védték a lakhelyüket: a Katrina hurrikán ugyanis csodával határos módon szinte teljesen érintetlenül hagyta a halottak nyughelyét. 

Nem érzitek úgy, hogy kissé sötét lett ez az irás? Pedig nem annak szántam, és higgyétek el az ottlétünk sem sötét, érfelvágós hangulatban telt. 

Sőt! Ez ugyan ebből az írásból nem derült ki, de mi a Karácsonyt választottuk New Orleans felfedezésére. Hajóztunk a Mississippin, ettünk Pho Boy szendvicset, gumbót, sőt még rántott aligátort is. Ámuldoztunk a

szebbnél szebb ünnepi díszbe öltözött utcákon, koktéloztunk a Bourbon Streeten, és ettünk beignet is, ami nagyon hasonlit a magyar fánkhoz.  Még egy cukornád ültetvényre is elmentünk (erről nemsokára még mesélek). 

Nem a leggazdagabb (legalábbis nem pénzben), nem a legbiztonságosabb (főleg nem sötétedés után), nem egy tipikus amerikai nagyváros, mégis a maga egyedi hangulatával vonzott minket. 

Nem tudtuk megmondani miért, de mindig is szerettünk volna ide eljutni, és bár csak három napra sikerült, mégis örökké hálás leszek, hogy engedelmeskedtünk egy láthatatlan erő hívószavának, és felfedeztük a csodát aminek neve: New Orleans. 

Kép és szöveg: MandaMom

További képeket a facebook oldalon itt találsz!