Atlantában (Georgia állam) van az Egyesült Államok legnagyobb akváriuma, ami azért igen meglepő, hiszen még csak nem is óceánparti város. A 15 évvel ezelőtti megnyitón messze ez volt a világ legnagyobb vizi élővilágot bemutató akváriuma, és ezt a címet csak a 2014-ben a Kínában található Chimelon Kingdom fosztotta meg tőle. - MandaMom bejegyzése. 

Kihagyhatatlan élmény a vizi világ szerelmeseinek az atlantai Georgia Akvárium a maga páratlan élővilágával: több száz faj, több ezer példányát csodálhatod, a tervezők agyafúrt megoldásainak köszönhetően olykor centiméterekről. Sem Európában, sem Amerikában nem találsz ehhez fogható élményt, önmagában már ezért is érdemes elutazni Scarlett O'hara otthonába, a messzi Délre, Georgia fővárosába. Hét nagy bemuatóállomás van, több mint 10 millió gallon vizzel feltöltve. A szintek között barangolva, az üvegfalú medencék mellől/alól, vagy - csakúgy mint egy vizilabda mérkőzésen - a medence széléről is láthatod vizi kedvenceidet. 

Személy szerint én mindig is oda voltam a pingvinekért, csakúgy mint a lányom, aki kizárólag egy plüss verzióval képes létezni néhány hónapja (természetesen itt is nála volt). Bizony belőlem is előbújt a kisgyerek, mikor megláttam az igaziakat! A kis frakkosok élettere alatt a látogatóknak mászóalagutakat alakitottak ki. Egy felnőtt itt csak négykézláb fér el, (játszóházba gyakran járó szülők előnyben), és természetesen az én négyévesem is azonnal bevetette magát az. Én persze utána, hiszen fogalmam sem volt, hova vezet a járat. Nos, néhány méter megtétele után (amikor már mélyen a pingvinbirodalom alatt lehettünk) egyszercsak kitárult a tér felettünk, és egy átlátszó "buborékban" találtuk magunkat, ahol már fel is lehetett állni. Épp az utolsó pillanatban fojtottam el egy kitörni készülő "Jajjjjdecukiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!" visitást, mikor feláltam, és tőlem kb. 30 centire szemmagasságban állt egy unott tekintetű pingvin. Szerintem aznap én lehettem a több századik csodálója, látszott, hogy már megszokta a rajongókat.

Természetesen volt még fókashow (az állatok békéje miatt itt sem filmezni, sem fotózni nem lehetett), és az elmaradhatatlan delfinshow is, mi azonban ezt már kihagytuk, mert inkább máshol tátottuk a szánkat. Például elmentünk ráját simogatni, amelyek mind kiderült, igencsak szeretik a kényeztetést, és ha óvatosan közelítünk hozzájuk, nem is veszélyesek (legalábbis az amelyiket mi simogattuk, de azért a gondozója bátorítása nélkül biztos nem álltunk volna neki tapperolni).

Nagy élmény volt megnézni a fehér bálnákat, más néven a belugákat. Ezek a nagy testű vízi emlősök az északi sarkvidéken élnek a hideg északi tengerekben. A kiemelten védett fajtával halandó embernek általában csak fotókan van alkalma találkozni - már ha nem tervezi a következő nyaralását Alaszka vagy Szibéria partjaihoz. 

Apropó fajtamentés!  Az atlantai akvárium a fajtamentő program egyik kiemelt támogatója. Rengeteg pénzt és a bevétel tetemes részét áldozzák azokra a programokra, amelyek az élőhelyükön veszélyeztetett állatok megóvására inditottak. Itt nem kinozzák az állatokat, jónéhány példány - aki itt lelt otthonra távol eredeti élőhelyétől - sérülten, rossz állapotban került hozzájuk. 

Ám a leglátványosabb mégis a cetcápákat, és a többi trópusi vizekben élő egzotikus állatokat bemutató tárlat. A bemutatótermet leginkább egy moziteremhez tudnám hasonlitani, csak épp itt a filmvászon helyén egy óriási medence üvegfala van, ahol hol egy rájapáros úszik szinkrontáncot, hol egy óriásteknős tempózik békésen a fürge macskacápák mellett, majd egyszer csak megjelenik egy kisebb teharautó méretű cetcápa is. Amikor ezek a hatalmas - egyébként nagyon békés - vizi állatok beúsznak a képbe, hirtelen elhallgat mindenki. Nem tudom miért, nagyon közel jönnek az üvegfalhoz, bár elvileg nem látnak minket. Csak egy üvegfal ami elválaszt tőlük, a békéjüktől - egy aprócska szelet ez a számunkra ismeretlen csodából, ami a földünk kétharmadát elfoglaló máig misztikus viztömeg felszine alatt rejtőzik. 

Ha további képeket is néznél az akváriumról, akkor a bloghoz tartozó facebook itt találsz párat. 

Kép és szöveg: MandaMom