Amikor először láttam néhány hónapja saját szememmel a budapesti nagykörúti New York kávéház előtt kacskaringózó száz méteres sort, azt hittem bombariadó van az épületben. Ám kiderült, hogy a magyar irodalom egyik ikonikus helyszínéül szolgáló kávézó annyira népszerű a külföldi turisták körében, hogy valósággal ellehetetlenítik egy átlag halandó ember számára a bejutást. De azért van remény, ha jó időben érkezel fél perc alatt átléphetsz a múlt századba...

A New York Cafét 2011-ben választották a világ legszebb kávézójának, és valóban, a fényűző belső tér talán csak a Parlament pompájával vetekszik, talán túl is szárnyalja. A kávézó büszkén viseli a címet, ami a közösségi média korában csak úgy vonzza a celebeket, és a vloggereket, bloggereket (te is épp egy blogot olvasol éppen, ugyebár), és persze a követőiket, mint a múlt században a költők a rajongóikat. 

Alig néhány hete, december elején éppen Michael Jackson lányának, Paris Jacksonnak a kezét kérte meg a vőlegénye a kávézóban, amely fotók - az Instagramon megosztott történetnek hála - a világot is bejárták. Számos hollywoodi produkciót is forgattak már a káprázatos belső térben, ám épp ezért szinte ma már nincs olyan külföldi turista, aki a fürdők mellé ne iktatna be egy romantikus kávézást a New Yorkban. És ezért bizony akár órákig is képesek állni a bebocsátásért, az ajtót ugyanis még csak ki sem nyithatja a betérő vendég, meg kell várnia míg a személyzet egy tagja beengedi és asztalához kíséri. 

Jól mutatja a hely népszerűségét, a karácsonyi ünnepi időszakban - kísérleti jelleggel - bevezették az éjjel-nappali nyitvatartást és az éjszakai időpontokra lehetett asztalt foglalni. Bevallom,  kétszer is befoglaltam - egyszer hajnali fél háromra, és egy "barátibb" fél 1-re - de sajnos nem voltunk elég elszántak, mire eljött a várva várt idő, egyszerűen az igazak álmát aludtuk. Persze másnap reggel kócosan megbántuk, hogy képtelenek voltunk az éjszaka közepén nekiindulni a városnak (egy kilenc éves gyerekkel, aki a legjobban méltatlankodott, mert megfosztottuk ettől a kalandtól). 

De akkor hogyan is lehet bejutni hosszas várakozás nélkül, amit mindenképpen szerettem volna elkerülni? Mint említettem, asztalt nem lehet foglalni napközben, de vacsoraidőben még elérhető ez az opció. Ám ekkor értelemszerűen vacsorázni is kell, és ne tartsatok fukarnak, aki szeret utazni, az pontosan tudja, hogy egy életreszóló élménynek borsos ára lehet, ám egy kétszemélyes wellness hosszú hétvége árát még én is sokra tartom egy órácskányi gasztro-kultúrális élményért.Nyilván van az a vendégkör, akinek ez sem okoz gondot, hiszen a karzaton lévő éttermi részre - az esti időpontokta-  jó néhány hétre előre elfogynak a helyek.

A kávéház tehát ma is nyitástól zárásig telt házzal üzemel, amely olyan híres művészek törzshelye volt egykor mint Szinyei Merse Pál, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Weöres Sándor, sőt Molnár Ferenc állítólag a karzaton lévő törzsasztalánál írta meg a Pál utcai fiúkat is. De hogyan lett a New York ennyire népszerű már akkor? Nos az üzemeltetői úgy vélték, hogy a kor "celebjei" bevonzzák a nagyközönséget, ezért a nem túl tehetős de annál tehetségesebb íróknak, művészeknek jelentős kedvezményeket adtak. A zseniális húzás bejött, olyannyira, hogy a hely akkoriban is ugyanúgy telt házzal üzemelt mint ma. 

Ám a mai vendégkörben már alig hallani magyar szót, és feltételezem, hogy a betérő amerikai vagy távol keleti turisták nem a magyar írók szellemének megidézése miatt kapták fel ennyire a New Yorkot. A hely szépsége önmagában is csalogató, de azért nem ártott a hírverésnek az sem, hogy számos nemzetközi filmet is forgattak az épületben. A Homeland, a Vörös Veréb, vagy éppen a Kémjátszma című film jeleneteiben is felfedezhetjük a kávézót.

Mikor néhány nappal ezelőtt betértünk, a felszolgálókon és a bárzongoristán kívül nem sokan értettek magyarul. A pincérek először bennünket is angolul üdvözöltek, kísértek és kínálták az étlapot. Ám a nemzetközi környezet semmit nem von le a kávéház hangulatából, sőt, inkább megerősít abban az érzésben, milyen jó érzés, amikor büszkék lehetünk egy ilyen népszerű és varázslatos helyre, ami a fővárosunk szívében található. 

És mivel megígértem, hogy megosztom, hogyan jutottunk be foglalás, és várakozás nélkül, ezért elárulom, hogy a vacsora helyett inkább a villásreggelit választottuk - ami egyébként egész nap elérhető, szóval nyugodtan délben is keressétek a Croque Madame-ot. Én ezt választottam, ami egy csőben sült melegszendvics lágytojással a tetején). Ha valaki még exkluzívabb élményre vágyik, vagy a "sima" 4000 ezer forintos kávét túl egyszerűnek találná, akkor megkóstolhatja a 24 karátos aranypelyhekkel feldobott változatot is. Az étlapról nem is beszélnék többet, a New York Café honlapján megtalálhatjátok, de azért azt is érdemes a látogatás előtt szem előtt tartani, hogy az ajánlott fogyasztás 20 euró, a nemfogyasztó vendégek után pedig 2,5 eurós díjat számolnak fel. 

Mi már a nyitásra megérkezünk, vagyis 8 után néhány perccel, és csupán fél percet vártunk az ajtónál, mikor kinyílt és bekísértek minket. Még így sem az első asztalt fogtuk ki, sőt! Hiába volt hétvége - szombati napon - a korai időpont ellenére is hamar megtelt a kávéház. Élő zene fogadott minket, sőt a bárzongorista az asztalunkhoz jött, és megkérdezte, játszhat-e Mandának valamit, aki rövid gondolkodás után végül Disney dalt választott a leghíresebb mozifilmekből összeállított repertoárból. 

Bár a New York Café ma már nem művészek törzshelye (bár nagyon izgalmas elképzelni, milyen lehetett akkoriban), de kétségtelenül, hogy ugyanolyan népszerű, ám ma már inkább a (leginkább nemzetközi) influenszerek és az őket követő rajongók népesítik be. Múlt és jövő így ér össze, így marad fenn a múlt egy szelete a jelenben. 

Kép és szöveg: MandaMom