Miért éppen egy kicsi, álmos kisváros az Alabama állam – sőt, egyesek szerint Amerika – irodalmi fővárosa? Monroeville-ben jártunk, ahol négy évvel ezelőtti haláláig élt a „Ne bántsátok a feketerigót” cimű könyv írónője, Harper Lee. Sőt, erről a kis településről regényének helyszíneit is. - MandaMom bejegyzése

Miután Amerikába költöztünk egyik első dolgom volt, hogy csatlakozzam egy helyi könyvklubhoz. Egy nemzetközi társaságba csöppentem, ahol minden hónapban elolvasunk és közösen kitárgyalunk egy felváltva olvassuk a kortárs és a klasszikus műveket. Nyelvgyakorlásnak sem utolsó, de kiváló alkalom barátok, ismerősök szerzésére és ismeretbővitésre. Sok olyan könyvön átrágtam magam, amit magamtól biztos nem vettem volna le a polcról, utólag mégis nagyon örülök neki, hogy elolvastam.

Néhány hónapja az amerikai és a világirodalom egyik legmeghatározóbb műve volt teritéken, a "Ne bántsátok a feketerigót" (To kill a Mockingbird"). Bár ez a a világ számos országában, valamint az USA szinte minden államában* kötelező olvasmány én mégis csak most olvastam. A történet olyan hatással volt rám - csakúgy mint a kis klubbunk szinte valamennyi tagjára - hogy rögtön egy kis kutatásba kezdtem. 

A történet az 1930-as években, Maycombban játszódik, ami egy képzeletbeli kisváros, de a valóságban Harper Lee saját lakóhelyéről, Monroeville-ről mintázta. A könyv 1960-as megjelenése egy Pulitzer díjat és világhírnevet hozott az írónőnek, és Gregory Peck főszereplésével Hollywood is megfilmesítette a rasszizmus, az előítéletek, a társadalmi igazságtalanságokat két kisgyerek szemszögéből bemutató tragikus történetet.

Bár a filmet nem az írónő szülőfalujában forgatták, mégis megszállták a filmgyárak munkatársai Monroville-t, hogy – csakúgy mint Harper Lee a könyvében– az „eredeti” helyszínek alapján építsék fel a képzelet szülte történet díszleteit. 

A közelmúltban Alabamán is átutaztunk - mikor Atlantából tartottunk New Orleansba -, azért lehetőségünk nyílt megállni Monroeville-ben. Mivel néhány hónapja olvastam a könyvet, és láttam először a filmet, úgyhogy még elevenen éltek bennem a részletek, mikor megérkeztünk. Látogatás tettünk a múzeummá átalakított régi városházán. Itt van a központi szerepet játszó tárgyalóterem is, ahol igaztalanul ítélnek el egy fekete bőrű férfit erőszakért. Az ügyvédje pedig nem más, mint főhőseink apukája.

A gyerekek éppúgy belógnak a tárgyalóterembe, megnézni, hogy apának sikerül-e végül igazságot szolgáltatni, mint annak idején a kis Harper Lee tette, mikor az ő ügyvéd papája állt a bíró előtt Monroville-ben.

És most bárki részese lehet a történetnek, aki ellátogat ebbe a kisvárosba. Mintha megállt volna az idő.

Bár a világ minden tájáról érkeznek az irodalom szerelmesei a már-már kulturális zarándokhellyé vált kisvárosba, mégsem szokott zsúfoltság lenni a múzeumban. Ottjártunkkor mi hárman voltunk az egyedüli látogatók, és miután átvettük a belépőjegyünket, diszkréten magunkra hagytak, hogy felfedezzük az épület minden helyiségét. A tárgyalótermet, irodákat, a gazdag kiállitást csak magunk fedezhettük fel, morcona teremőr vizslató tekintete nélkül.

Az egyik teremben egy világtérképen bárki megjelölheti honnan érkezett. Szerettük volna bejelölni Budapestet, de már foglalt volt a hely… volt már földink, akit szintén érdekelt korábban, hol is élt az a bizonyos feketerigó.

Ha még nem olvastátok a könyvet, nagyon ajánlom, hogy pótoljátok be! A történet cseppet sem unalmas, és bár gyerekek a főszereplői, korántsem ártalmatlan témákat boncolgat. Fajgyűlölet, a kirekesztés, nemi erőszak, kisebbség többség együttélésének feszültségei - mindez egy idilli(nek látszó) kisvárosban. És bár a történet csaknem száz évvel ezelőtt játszódik, sajnos a mai napig nem vesztett aktualitásából.

Kép és szöveg: MandaMom

*(a művet megkérdőjelezhetetlen irodalmi értéke ellenére a közelmúltban néhány államban – például Virginiában és Mississippiben) kivették a kötelező olvasmányok listájáról, mert szerepel benne a „nigger” szó)

Ahonnan érkeztek már látogatók Monroeville-be: