Sajnos az már most látszik, hogy 2020 nem az utazások éve lesz. A közösségi médiában egymást érő utazós fotók helyét most sokkal szomorúbb események vették át. Két lehetőségem maradt: vagy befejezem az utazós blogomat (utánpótlás és érdeklődés hiányában), vagy elkezdek "konzerv anyagból" dolgozni - MandaMom bejegyzése
Hallottál már arról, hogy "konzerv utazás"? Nem csoda, ha még nem, mert ezt a kifejezést most találtam ki. Végső nyomoromban, mikor már hetek óta azon gondolkozom, miről is írhatnék nektek, mert olyat nem akarok ami még inkább rombolja korántsem rózsás hangulatunkat.
Bevallom őszintén: kedvem sem volt írni. Összefacsarodott a szívem, ha csak az utazásra gondoltam. Olyan távolinak tűnik, mikor újra szabadon lehet kóricálni a nagyvilágban a kedvünk - és persze a lehetőségeink - szerint. Ma már a sarki boltba elmenni is valami titkos, veszélyes kalandnak tűnik. Sőt, van ahol tényleg az, szóval inkább maradunk itthon.
Ma viszont szembetalálkoztam a facebookon egy bejegyzéssel, ahol a kommentek alatt azt sorolták az ismerősök, ki hol lenne éppen ha terveiket, vágyaikat, régóta spórolt és áhitott útjaikat nem sodorja-e el az a forgószél, ami az egész világot kifordította most a sarkaiból. Van aki Floridában, van aki a Karib tengerre ment volna hajózni. Más épp New York nyüzsgő forgatagába képzelte bele magát mostanság - helyette csak az üres utcák szürreális képeit nézegetheti a hírekben.
Szerencsénk van - gondoltam -, mi már korábban eljutottunk ezekre a helyekre, és remélem sok szép utazás áll még előttünk.
De most én is gyászolok egy régóta vágyott utat, Alaszkába mentünk volna idény nyáron (Tavaly, mikor lefoglaltam még jó ötletnek tűnt...) Fokozzam még botorságom? Hajóval! Egy éve rakosgattunk rá félre, most pedig örülhetek ha valamennyi pénzt viszontlátunk belőle.
Tudom, tudom, másnak sokkal nagyobb, és sokkal fájóbb veszteségei is vannak ezekben a napokban, nézzétek el nekem, hogy utazóblogger lévén én most itt ezen a fórumon a saját utazásaimat siratom.
Vagy... sírás helyett inkább felelevenitem azokat az kalandokat és helyszíneket, ahová az elmúlt években volt szerencsénk eljutni. Átnézem a képeket, még az is lehet, hogy összeállítok belőle egy két fotóalbumot. Mindig is terveztem, de a rohanó hétköznapokban sosem jutott rá idő. Hát most nem rohannak a hétköznapok...
Néhány éve egy esztendőt éltünk Londonban, és igyekeztünk felfedezni a várost és a szigetországot. Eljutottunk a Loch Ness partjához, ahol kerestük Nessie-t, és egy egykori skót monostorban laktunk - még a Hegylakó kastélyát is megnéztük. Vagy éppen Írországba, ahol több Trónok Harca forgatási helyszínére is elmentünk.
Hajóztunk a Karib tengeren, még azokban az időkben, mikor nem orosz rulettel felérő hazárdírozásnak számított felszállni egy óceánjáróra.
Ahogy jártunk a Niagara vízesésnél is, ahol a múlt század első felében még olyan kegyetelen látványoságokkal szórakoztatták a nagyérdeműt, hogy ladikokba láncolt szerencsétlen állatokat engedtek le a zuhatagon, és fogadásokat köthettek rá az emberek, melyik éli túl....
Jártunk sok szép és érdekes helyen, és amíg újakra nem tudunk elmenni, hát emlékezzünk vissza a korábbiakra konzerv utazásokkal, amiket a következő hetekben, hónapokban fogok elhozni nektek.
Bár a konzerv sosem olyan mint a friss, de mégis felidézi a szebb napok ízét.
Kép és szöveg: Mandamom
