Két ünnep között ellátogattunk az erdélyi Hargitára. Ódákat lehetne zengeni Székelyföld szépségeiről, ám számunkra a legemlékezetesebb élmény az volt, mikor közvetlen közelről csodálhattunk egy hatalmas barnamedvét. És még csak félnünk sem kellett, mert mindezt egy biztonságos, védett lesről tehettük meg. És akinek ez nem elég, szuvenírként még medvekakit is vehet, méghozzá nem is olcsón. Nekünk "sajnos" már nem is jutott...

Ha már elmeséltem, milyen volt Drakula kastélya, akkor tartozom egy személyes vallomással is: a természet szépségei mindig sokkal jobban lenyűgöztek, mint az ember építette várak, városok... A hargitai Borzont település egy meseszép kis falu amely Székelyföldön bújik meg (na jó, errefelé az összes székely falu meseszép, mindegyik külön fejezetet érdemelne). 

Ám azért választottuk épp ezt a helyet erdélyi utunk célpontjának a téli szünetben, mert itt volt a legnagyobb esélyünk arra, hogy medvét is lássunk anélkül, hogy az életünket kellene féltenünk. Ami - lássuk be - nem elhanyagolható szempont. Erdélyben ugyanis nagyon elszaporodtak ezek a bundás nagyvadak, amit a többség csak plüss verzióban látott. Élőben is cuki, de azért jobb a békesség, mert nagyon veszélyes lehet a velük való találkozás. 

"Ti fizettek azért, hogy medvét nézzetek? Összefuthattok velük ingyen is!" - nevetett fel egy erdélyi barátom, mikor lelkesen meséltem neki az utunk előtt, hova készülünk. Valóban, jó eséllyel lehet összefutni a székely hegyek erdeiben ezekkel a hatalmas vadállatokkal, de azért az ilyen spontán talákozókat inkább elkerülném. 

Szerencsére a borzonti Egyed Zsolt és Alex - apa és fia - megtalálta a módját, hogy  bárki biztonságban, mégis viszonylag közelről megnézhesse ezeket a gyönyörű vadállatokat. A vendégházakat üzemeltető vállalkozás egyik legnépszerűbb látványossága a medveles, amely eredetileg nem is a turisták szórakoztatására jött létre, hanem egy szükséghelyzet megoldása hívta életre.

Néhány évvel ezelőtt a környék medvéi ugyanis még óriási rombolást végeztek a vendégházakban és autókban. Élelmet keresve jöttek le a hegyről, ezért Alex úgy döntött, jobb ha még az erdők szélén, biztos távban kitesz nekik némi eleséget, így talán nem jönnek tovább. A terv bevállt, azóta nem is volt gondjuk a bundásokkal, akik viszont hamar rászoktak az etetőre, és ma már nem ritka, hogy bocsokkal együtt érkeznek. Alex akár néhány méternyire is meg tudja őket közelíteni, őt nem bántják, megszokták már. Először egy kisebb lest építettek, és néhány barátjuk, ismerősük onnan nézhette a falatozni érkező medvéket. Ám  nagyon hamar híre ment a látványosságnak, ezért néhány évvel ezelőtt felépítettek egy fűthető, óriási biztonsági üvegekkel ellátott lest, aholtöbb mint két tucat leskelődő is elfér egyszerre. Innen belátni az egész területet, ami önmagában is nagyon gyönyörű.

Ám aki szeretne részt venni egy ilyen medvelesen, jó ha előre gondolkodik, mert a medveles nagyon népszerű, általában minden hely jó előre betelik. A medvék sem éjjel nappal vannak a kis tisztáson, általában ugyanabban az időben érkeznek, naponta egyszer, majd ha jóllaktak visszacammognak a sűrűbe. 

És nincs két egyforma nap. Én is azt hittem, mikor helyet foglaltunk, hogy varázsszóra egyszer csak majd az égtáj minden részéről érkeznek a medvék, bocsok, családok. Ám sokáig csak egy vörös rókában gyönyörködhettünk, és legfeljebb a korlátlan mennyiségű Csíki csipsz és Csíki sör kárpótolt valamennyire. Ám hamarosan megérkezett a nap főszereplője is: egy hatalmas barnamedve cammogott felénk, és komótosan falatozni kezdte a számára kitett kukoricás csemegét. Épp időben érkezett, mert már majdnem megvettem unalmamban egy doboz medvekakit szuvenírnek. Igen, Alex ötletéből kifolyólag akár konzerv medvetrutyit is vehetünk, amit személy szerint egy zseniális marketingfogásnak tartok, de a férjem sokkal földhözragadtabb, és nem engedte meg, hogy 20 eurót adjak egy "maroknyi medvesz@rért". Mire mégis rászántam magamnak, hogy vegyek belőle (két nap múlva) addigra már mindet elhordták a turisták. 

Ám visszatérve a látogatásunkra: a vendégháznál volt a gyülekező és onnan rövid zötykölődés után érkeztünk meg az erdő szélén lévő medveleshez.  Amíg nem érkezett a fő sztár, Alex elmesélte nekünk, hogy ezek a csodálatos vadállatok igazi mindenevők, viszont az a medve aki megkóstolja a friss húst, onnantól már vérmedvének számít és vadászni fog. Utána már életveszélyt jelent állatokra és emberekre egyaránt. De normál esetben a medve csak akkor támad, ha védi a családját vagy a territóriumát. 

Végül megérkezett a nap főszereplője is, egy igencsak tekintélyt parancsoló hím. Nem tagadom, egy picit csalódott, voltam, hogy "csak" egy mackó érkezett a leshez aznap amikor ott jártunk, mivel előfordul, hogy egész családok érkeznek az etetésre. Viszont egy nagy vad elriasztja a többit és mi tényleg egy hatalmas példányt szemlélhettünk. Szóval minden nap más, van olyan is, hogy nem merészkednek elő a medvék - bár vendéglátóink szerint ez nagyon ritka. Sajnos az előszilveszteri petárdázás és a tüzijátékok őket is elriasztották, úgyhogy szilveszter környékén inkább hanyagolták a medvék az etetőket, de hamar visszatértek. Úgyhogy ha idén szeretnétek meglátogatni, őket akkor nyugodtan keressétek a borzonti medvelest, nem fogtok csalódni. 

Kép és szöveg: MandaMom