A nagy víz másik oldalán kicsit (nagyon) máshogy ünneplik a karácsonyt mint Európában, vagy épp Magyarországon. Vannak szokások, amelyek annyira bejöttek nekünk is, hogy biztos meg fogjuk tartani őket. Az egyik legszebb és leglátványosabb szimbóluma az év végének, hogy ilyenkor ünnepi diszbe öltöznek a házak. - MandaMom bejegyzése

 Legutóbb az egyik kedvenc eseményemről meséltem nektek, a Halloweenról. Ahhoz az íráshoz az ötletesebbnél ötletesebb dekorációk adták az ihletet. Ahol mintegy két hónapja csontvázak díszítették az előkerteket, most didergő hóemberek, Mikulások és komplett rénszarvas csordák késztetik álmélkodásra a járókelőket.

Lakóhelyünkön fehér karácsonyban hiába is reménykednénk, mégsem kell lemondani a hóemberekről, olykor tucatszámra is feltűnnek egy-egy ház tájékán.   

Ahogy vége a Hálaadásnak (november végén), eltűnnek az őszi dekorációk a kertekből, a házakról, és máris felváltják a díszes, pompás  karácsonyi fények.

Kétségtelen, hogy az év fénypontja itt a karácsony, ám az nem csupán egy-két napig tart (hivatalosan itt egyetlen nap, december 25), hanem az egész december az ünnepről szól. Nevezhetnénk adventnek is, de ez más, sajnos nem ismerik az adventi koszorút, nem gyújtanak gyertyát vasárnaponként. Bár számon tartják Jézus születését mégsem ő hozza a fát. Sőt az ajándékot sem. A Mikulás az, aki elérkezik az amerikai gyerekekhez, és a kéményen leereszkedik Szenteste és Karácsony reggele közt. Elfogyasztja a kikészített sütit és tejecskét, és helyette roskadásig pakolja ajándékokkal a fa alját.

És ezt a legtöbb gyerek valóban elhiszi, és nagy Grinch az, aki mást állít az apróságoknak! Mikulással persze találkozhatunk úton útfélen (plázában, téli vásáron, vagy épp – mint esetünkben – egy amerikai jóbarátunk toppant be álruhában). Ilyenkor a Mikulásnak le lehet adni a „rendelést”, a szülők legalább tippet kaphatnak mit szeretne a gyerkőc. (Csak tudnám, honnan szedjek élő unikornist? Mindegy, ha balhé lesz amiért nincs, ráfogom a Télapóra...)

A rendelést mi is leadtuk, 60 percig álltunk sorban a karácsonyi vásáron, hogy a plexiüveg mögött, piros maszkban ülő télapónak, tagoltan átkiabáljuk a kívánságokat. Tavaly még az ölébe ülhettünk...

„Idén különösen jó esik minden, ami szép” mondta az egyik amerikai barátom, mikor megdícsértem a fényeket, amelyekkel a helyiek árasztják el a házakat – teszik ezt az arra járók örömére, de egy-két különösen díszes városrészen járva azt hiszem már komoly dekorációharcok alakulhattak ki az évek során, hiszen egymást túllicitálva elképesztő műaklotások (szoborcsoportok, fényjátékok) szórakoztatják a nagyérdeműt. Épp tegnap voltunk egy háznál, ami a helyi újságba is bekerült: a ház tulajdonosa zenével összehangolt fényjátékkal szórakoztatja az oda érkező nagyérdeműt. Háza előtt egyre több autó parkol, külön rádiófrekvenciára tekerve az utastérben sztereóban is hallhatjuk a fényjátékhoz illő zenét. Profi koncertszervezők megirigyelnék a showt, holott a háztulajdonos szerényen csak hobbinak nevezi a művét. Igaz, már több mint 12 éve dekorálja a házát, sőt önálló facebook oldala is van.

Hogy mennyire szeretik az amerikaiak a karácsonyi fényeket, jól példázza, hogy idén tavasszal, mikor a COVID első hulláma sok embert visszaparancsolt az otthonába, egy kezdeményezésnek köszönhetően jónéhány helyen visszatették a házakra a karácsonyi fényeket, hogy ezzel is szebbé tegyék szomszédaiknak, barátaiknak a házi karantén időszakát.

 Nem csak kívül, belül  is korábban kezdődik a házak kicsinosítása. A karácsonyfa – ami a legtöbb esetben műfenyő, sőt olykor minden szobába és a ház elé is jut belőle – már december első napjaiban pompázik, és dísze az otthonoknak egész karácsonyig. Mi is feldíszítettük, és bár először furcsa volt, rájöttem, hogy nagyon szeretek ránézni, és nem csak azért tölti el örömmel a szívem mert szép, hanem mert tudom, ezzel már nem kell bajlódni többet (tegyük a szívünkre a kezünket, hiába a legfőbb kelléke a karácsonynak, számtalan bosszúság forrása is a szegény tűlevelű).

Az évnek ebben a szakaszában a helyi rádió egész decemberben kizárólag karácsonyi dalokat játszik, úgyhogy a második hétre már a messziről érkezett hazánkfia is kivülről fújja a Jingle Bells-t vagy épp a Feliz Navidad-ot. A többiről nem is beszélve (Last Christmas után Mariah Carey, lefojtva Elvis Presley örökzöld karácsonyi slágereivel). És akár hiszed akár nem, imádom! Sosem voltam nagy Karácsony rajongó, de lehet, hogy az év végén az ünnepnek köszönhető feladatdömping borzasztott el. Itt azonban nem egyetlen napban zsúfolódik össze a karácsonyi történések 90 százaléka. A főzés ugyan 24-re esik, de ebben is amerikanizálódunk: a Hálaadásnap környékén centfillérekért megvásárolt egész fagyasztott pulykát tettük jégre, ami egy röpke fél nap alatt magától megpirul a sütőben.

A reggeli ajándékozást is kipróbáltuk már, és az is bevált: rájöttem, ha nem egy hosszú nap végén, Szentestén, hanem Karácsony reggel bontogatunk, akkor bőven van idő a (szigorúan karácsonyi) pizsiben játszani az ajándékokkal, örülni, - vagy épp bosszankodni – a kapott sapka-kesztyű-sál kombó létjogosultságának. Főzni sem kell ilyenkor, pulyka marad bőven. 

Lazább, és rövidebb itt a karácsony napja, kevésbé tradicionális. Biztos mindenki látott már amarikai családokat pizsamában ölelkezni képeslapokon. Honnan jön ez? Nos, itt esett le a tantusz: a karácsonyi költözködés abban merül ki, hogy reggeltől egyenpizsiben ejtőzik a család, legalább délutánig, de van ahol egész nap.

Csakúgy mint a Hálaadás napját követő Black Friday-on, itt is másnap, december 26-án (ami otthon még mindig ünnep) korábban nyitnak a boltok, hogy az év végi leárazáson söpörjék ki a megmaradt készleteiket. Ilyenkor elárasztják a boltokat az emberek, mert valóban akár 70-90 százalékos áron lehet hozzájutni a márkás holmikhoz. De nem érdemes sietni, egyrészt a mostani vírushelyzet miatt úgysem engednek be egyszerre sok embert a boltba, másrészt a leárazások nem egyetlen napig, hanem egészen január elejéig kitartanak.

Mivel 24-én a terveink szerint mi sem ajándékozunk, vacsora után beülünk az autóba és megnézzük ki hogyan díszítette ki a házát a környékünkön. Sőt, a napokban feltérképeztük hova érdemes menni ámuldozni és el is hoztam nektek mutatóba néhány felvételt, hátha tudok küldeni egy kis szépséget Nektek is.

Sokaknak más lesz idén az ünnep. Nekünk már nem újdonság, hogy Skype-on gyűlik össze a család, mint ahogy az időzónák közötti eltéréseket (gyertyagyújtáskor és Szilveszterkor is van jelentősége) is profin hangoljuk össze az otthoniakkal. Szóval megértem, hogy nem könnyű, mi már korábban átestünk ezen...

Épp ezért tapasztalatból mondom: bár nem mindig könnyű az új helyzetekben megtalálni a szépet, de nem is lehetetlen. És ha olyankor érint meg az ünnep hangulata mikor nem is számítunk rá, akkor még jobban lehet neki örülni. Akár a kocsiban a dugóban ülve egy borongós hétfő délután is eljöhet a karácsonyi hangulat, ha együtt üvöltjük a Jingle Bellst egy ötévessel.

Kívánom mindannyiótoknak, hogy országtól, vallástól, helyszíntől, időponttól, társaságtól és a karácsonyi menütől függetlenül mindannyian megtaláljátok azt a percet/pillanatot amiért nektek is ünnep az ünnep.

kép és szöveg: MandaMom