60 éve, 1961. július másodikán halt meg a múlt század egyik legnagyobb irodalmi alakja Ernest Hemingway. Szenvedélyesen élt és halt; élete utolsó éveiben mentális gondokkal küzdött, végül öngyilkos lett. Ám a mai napig szinte tapintható a jelenléte egykori otthonában, a floridai Key Westen, amelyet ma egykori macskájának leszármazottai népesítenek be. 

Nehéz lenne eldönteni, Hemingway Key Westen lévő háza az egykori tulajdonosáról, vagy az azóta híressé vált macskáiról híresebb. A cicusoknak itt mindent szabad: a látogatókkal ellenétetben oda mennek ahova akarnak, oda fekszenek ahova kedvük szottyan, akár még Hemingway ágyában is elterpeszkedhetnek... és meg is teszik. 

 Hiába, élni tudni kell! Ha macsek formában akarsz újjá születni, bízz benne, hogy a Key West-i Hemingway Házban látod meg a napvilágot. Akkor biztos, hogy nem lesz több gondod az életben. Az itt dolgozók lesik a szőrmókok kívánságait, a látogatók sem zavarhatják őket. Ha az ajándékboltban az általad kiszemelt könyv polcán éppen egy macska sziesztázik, jobb ha visszajössz később...

Ernest Hemingway nem csak regényeiről híres, és az irodalomórákon ugyan inkább a műveiről tanulunk többet (Pulitzer és Nobel díjat is bezsebelt az Öreg Halász és a tengerért), és talán mindenki a szakállas, idősődő bácsira emlékszik.

Holott ha a fiatalabb éveit vesszük górcső alá - az irodalomtanárokkal szemben - akkor egészen már kép rajzolódik ki: egy jóképű nőfaló macsó volt Ernest, aki imádta habzsolni az életet. Lakott Kubában, Spanyolországban, az USA több államában, számos háborút megjárt, imádta a szép nőket (négy felesége volt, és legtöbbször a következőt már azelőtt "jól megismerte", hogy az előzőtől elvált volna), imádott vadászni, halászni, puszta kézzel vívott ökölharcot pénzért (legtöbbször ő nyert), de nem vetette meg az egyéb földi örömöket, jó ételeket, italokat sem. 

Key Westen 1931-től, 1939-ig élt akkori feleségével. Válása után elköltözött, de haláláig vissza-visszatért egykori floridai otthonába.

A korabeli léptékben valódi luxuspalotának számító ingatlan egy világítótorony közvetlen szomszédságában áll, a rossz nyelvek szerint Ernest ezt különösen kényelmesnek tartotta, mikor az éjszaka közepén néhány pohárka elfogyasztása után a világítótorony segített neki eligazodni merre induljon haza. A luxust jól kifejezi, hogy a város első magánmedencéje Ernest Hemingway kertjében épült. Az akkor 20 ezer dolláros csillagászati összegbe kerülő beruházás növekvő költségeit az író sem hagyta szó nélkül. Állítólag az egyik kirohanása során kivett a zsebéből egy érmét, és beledobta a még friss betonba, miközben azt kiáltotta a feleségének: "Pauline,minden fillérünket erre költötted, akkor tessék, itt van az utolsó is..." Hogy valóban így történt-e vagy sem, nem tudhatjuk, de tény, hogy a medence fenekén ma is jól látható egy betonba kötött penny. 

Hemingwayt nagyon szerették a környékbeliek a távolról érkező utazók és a tengerészek is. Mindenkivel szót értett, és híresen jó humora volt. Az egyik hajóskapitány ajándékozott neki egy hófehér kiscicát, amelyiknek hat lábujja volt. A mesebeli hercegnő után Hófehérkének nevezték el, mint ahogy a világhírű író összes macskája valamilyen hírességről kapta a nevét. 

Ezt a hagyomány a mai napig tartják az emlékhely dolgozói, de ma már Hófehérkének több tucat leszármazottja népesíti be a házat, mostanság kb. 60 cicus mondhatja otthonának (több mint a fele hat lábujjal büszkélkedhet), akiket óriási becsben tartanak. Elizabeth Taylor épp előttünk vonult el méltóságteljesen. Testvéreivel együtt kristálypohárból lefetyelik a hűtött vizet, ételre, szállásra nincs gondjuk, a házba, az ajándékboltba és a kertbe is szabad ki-, és bejárásuk van. 

Bevallom, nekem nagy segítséget nyújtottak a macsekok abban, hogy alaposan szétnézhessünk a világhírű otthonban, a buja, trópusi kertben, vagy épp az író dolgozószobájában, ami a mai napig ugyanúgy van berendezve ahogy egykor az író használta.

Nem könnyű ugyanis egy kisgyermek figyelmét felkelteni azzal, hogy "Nagyon figyelj, egy olyan íróbácsi régi otthonába megyünk, akinek a könyvét nemsokára te is kötelezően olvasni fogod a suliban (sic)!"

Ehelyett csak annyit mondtam: "Megyünk a cicás házba!" - és máris kiváltottam a megfelelő szintű lelkesedést. Amíg Manda a cicusokkal barátkozott, addig mi felnőttek Hemingway életének egy szeletébe nyerhettünk bepillantást. Köszönhetően a múzeum alapítójának és a fenntartóknak, az író személyes tárgyaival, vadásztrófeáival berendezett otthon olyan érzetet kelt, mintha híres lakója nem a múlt század első felében, hanem csak a közelmúltban távozott volna. 

Ahhoz, hogy a hely ma is ilyen élő, elmaradhatlan érdemei vannak a nyávogóknak is. Valójában nehéz lenne elválasztani az emlékhelyet a négylábúaktól, akik olyan otthonosan járnak a házban, mint akik oda születtek... - mint ahogy valóban ide is születtek. 2020 sem zavarta meg a cicák életét, bár érezhetően kevesebben érkeztek hozzájuk - amit egyáltalán nem hiányoltak. Négy évvel ezelőtt nagyobb riadalom érte a közösséget amikor 2017-ben Irma Hurrikán végigsöpört a térségen. Key Westet teljesen evakuálták a hatóságok, de a gondozóik megtagadták, hogy ellátás nélkül hátrahagyják a Hemingway ház cicáit. Hiába kérték őket a hatóságok, az emlékhely vezetője és néhány gondozó bízott abban, hogy a kőből épített masszív épület ember és állat életét is megóvja a természet erőitől. 

Szerencsére a pusztító erejű hurrikán tombolását mindannyian átvészelték, sőt a ház is, és ma is várják a látogatókat. 

Kép és szöveg: MandaMom