Salemben jártunk a közelmúltban, ahol természetesen minden a boszorkányokról és a 329 évvel ezelőtti boszorkányüldözésről szól, amely nem csak a Massachusetts-i kisvárosban, hanem Amerika több városában is végigsöpört, számtalan ártatlan életét követelve. 

Már több mint háromszáz év telt el, Salem neve egybefonódott a boszorkánysággal. Holott az egész csak unatkozó tinédzserek veszélyes nyelvköszörülésével indult 1692-ben. Néhány helybéli lány kezdte ugyanis terjeszteni, hogy megszállta őket az ördög, és helyi boszorkányok hoztak rájuk rontást. Egyikőjük, a jómódú tiszteletes lánya volt, akiknek a háztartásában dolgozott Tituba, a színes rabszolgalány, akit egy barbadosi cukornádültetvényéről hurcoltak a Boston környéki településre. Elsők között vádolták meg a fekete bőrű lányt, aki jócskán kilógott a helybéliek közül. Az egzotikus teremtés előszeretettel mesélt hosszú sötét éjszakákon egykori törzse hiedelmeiről, szokásaikról, gyógyászatról amelyek nyilvánvalóan jócskán eltértek a puritán, vallásos kisváros mindennapjaitól. 

Amikor a boszorkány hisztéria kirobbant - a vádlók közül az egyik Tituba gazdájának lánya -, elsőként tartóztatták le. A fiatal lánnyal nem bánhattak kesztyűs kézzel a vallatói, mert hamarosan terhelő vallomást tett több vádlottra akiket ez alapján  ki is végeztek. Tituba azonban mégsem tartozott közéjük: terhelő részletes vallomásainak köszönhetően - amelyben többek közt azt állította hogy "boszorkánytortával" mérgezte a helyieket és pálcán tudott repülni - börtönben maradt, később viszont gazdája nem volt hajlandó kifizetni a börtön megváltásának költségeit, hanem eladta a raboskodó lányt. Új gazdája váltotta ki, akinek később bevallotta: minden vallomást kivertek belőle. 

Ma már nehéz elképzelni azt a hisztériát ami végigsöpört a városon, és amely következtében felakasztottak számos helybéli nőt, kővel zúztak agyon egy helybéli férfit (csak mert nem volt hajlandó elismerni, hogy őt is megrontották és hamisnak titulálta a boszorkányperek vádpontjait). 

A vádakról hamar kiderült hogy hamisak: a koronatanúk többsége évekkel később bevallotta, hogy csak kitalálták a rontást, mert ezzel akartak ártani azoknak a szomszédoknak, akik nem voltak szimpatikusak. De ekkor már késő volt: az Újvilág számos településén történtek a salemi perhez hasonló boszorkányüldözések. 

Mi például több mint 400 kilométerre Salemtől, Virginiában lakunk, de a városunkban van egy Witchduck Road nevű út, ahol néhány száz éve löktek vízbe egy boszorkánysággal vádolt asszonyt. Mivel nem süllyedt el, ki tudott szabadulni a zsákból és kiúszott, ezért bizonyítottnak látták bűnösségét (ártatlannak akkor bizonyult volna, ha megfullad), és bebörtönözték. Ő szerencsére néhány év múlva kiszabadult és folytathatta életét. 

Nem úgy mint azok a salemi asszonyok, akiket a per következtében akasztottak fel, és jeltelen sírba temették őket. A helyi temető az egyik legrégebbi az Egyesült Államokban, már a boszorkányüldözés előtt is voltak itt sírok. Ám mivel a boszorkányokat nem engedték szentelt földbe temetni, ezért ők nem, de a bíráik közül van aki itt lelt végső nyughelyet. Mi is megtaláltuk John Hathorne bíró síremlékét. A 76 évesen jobblétre szenderült férfi egyébként a Skarlát betű írójának Nathaniel Hawthorne-nak az üknagyapja. A híres 19. századi író szintén a város szülötte, de még a nevét is megváltoztatta, hogy ne hozzák kapcsolatba boszorkányüldöző ősével. 

A mai Salem azonban már nem szégyenkezik, nem próbálja takargatni a múltat, sőt! Nagyon jól megfér a Salemi Boszorkánymúzeum, és a Boszorkány Bevásárlóközpont egymás mellett, és a főutcán is egymást érik a boszorkányos akciók, portékák. Aki autentikus helyszíneket szeretne meglátogatni, az felkeresheti a fent említett temetkezési helyet, de aki beéri a mesterséges borzongással is, annak leginkább a Halloween tájékát ajánlják a helybéliek. Már írtam arról, mennyire szeretik az amerikaiak a  bizarr dekorációktól hemzsegő Európai számára olykor rémisztő ünnepet Halloween-t, de Salemben ez fokozottan igaz. Ilyenkor ugyanis a boszorkányok ismét megszállják a kisvárost, és szinte minden róluk szól: több tízezer ember zarándokol el az évnek ebben a szakaszában Massachusets-be. 

Ám ha nem szereted annyira a tömeget, akkor ajánlom inkább a csendesebb pl. nyári hónapokat. Akkor az idő is szebb, és boszorkányokból még nyáron sincs hiány... 

Kép és szöveg: MandaMom