Barangolásaink a nagyvilágban - elsősorban Amerikában

Indul a Mandula! És csodálkozik...

Indul a Mandula! És csodálkozik...

Tudtad, mennyit változott 30 év alatt a Ewingok otthona?

2021. május 03. - MandaMom

Ki gondolná, de 30 év eltelt, mióta 1991. május 3-án adásba került a az Egyesült Államokban az eredeti, klasszikus Dallas utolsó epizódja? Mindössze egyetlen karakter volt, aki minden részben szerepelt: mindannyiunk kedvenc gonosza, Jocky (vagy ahogy Magyarországon kívül az egész világon ismerik: J. R.). Tudtad mi lett a  Ewing család birtokával, a híres Southfork Ranch-el és eredeti lakóival? 

img_0519.jpeg

"Ez Amerika második leghíresebb otthona" - konstatálta szerényen a "házigazdánk", hogy a Fehér Ház után a legtöbben a Ewing család otthonára, a Dallasban lévő Southfork Ranchre kiváncsiak.

7628afe9-8989-415e-ac60-74805f9627d2.jpeg

A ház kívülről mit sem változott, szinte csak azt vártuk mikor lép hozzánk valamelyik kedvencünk, akik a gyermekkorom péntek estéinek elmaradhatatlan szereplői voltak. Mióta a stáb levonult, tulajdonosai ápolták a híres sorozat emlékét, olyannyira, hogy mikor a filmkészítők 10 évvel ezelőtt megpróbálták újra feltámasztani a sikerszériát, akkor ismét visszatértek a Southfork Ranchre is.

img_0581.jpeg

A texasi Dallastól északra lévő Parker településen lévő egykori ház kissé máshogy néz ki, mint azt a filmkészítők elhitették velünk. Bár jelentős földterület veszi körül, ahol a rendezvénytermektől az istállókon és melléképületeken keresztül még egy rodeó aréna is helyet kapott, mégsem mondhatnánk hogy a végtelen puszták közepén van. Maga a ház például az útról is jól látszik, csupán egy néhány száz méteres bekötőút visz a feljáróhoz. A környéken egymás mellett sorakoznak a hasonló adottságokkal bíró házak is. Egy jómódú amerikai család átlagos otthona... Pontosan ez volt akkor is, mikor a filmkészítők a 70-es évek végén rátaláltak, és szerződést kötöttek a lakóival, hogy egy frissen indult családregény külső jeleneteit leforgathassák a kertjükben (a belső jeleneteket nem is itt vették fel, de erről egy kicsit később...).

img_0407.jpegAzóta persze nem csak a sorozat, hanem a család otthona is világhű lett, évente több százezren zarándokoltak el a sorozatok Mekkájaként is emlegetett ikonikus házhoz, hogy ugyanazon a medenceparton fotózkodjanak, ahol Samantha is sütette bájait a perzselő texasi hőségben. 

Tudtátok egyébként, hogy Samantha és Jockey neve hungarikum?  Az eredeti Dallasban Sue Ellennek és J. R-nak hívták őket, bár természetesen hiába próbáltam jól értesültségemet fitogatni, a Ranch dolgozói már tudták, hogy J. R. a magyaroknak egyeszerűen csak Jockey. (Miután az ide látogató összes honfitársunk ezzel kezdi a hüledezést...)

Ám 2021 tavaszán jóval kevesebben tolonganak az idegenvezetőre várva, hogy privát túrán vezessék körbe a házon. A megadott időpontban rajtunk kívül két amerikai család érkezik. Egyedül mi származunk Európából, de nyilvánvalóan nem az első magyar család...Sok rajongóval találkoztak már a világ minden tájáról, hiszen összesen 99 országban vetítették a sorozatot, méghozzá a legtöbben ugyanolyan fényes sikerrel mint nálunk. A házban egy 25 éve itt dolgozó hölgy vezet körbe minket, aki nem csak turistákkal, hanem a Ewing család tagjaival is találkozhatott már, akik rendszeresen vissza-visszajártak a forgatások helyszínére. 

dsc_0099.JPG

Elmesélték, mennyire hiányolják a külföldi látogatókat és várják, hogy a Ewing család birotokára is visszatérjen a járvány előtti élet. A rendezvény, illetve vendégházba látogató rajongók jelentős része ugyanis a tengeren túlról érkezik, ahol a mai napig is nagy sikerrel vetítik mind az eredeti Dallast, mint a három évadot megélt folytatást - amelynek számos jelenetét szintén a birtokon forgatták le. 

img_0494.jpegAkinek a privát túra nem elég, az akár az esküvőjét is tarthajta a kertben. Ha már házas, akkor a feleségével kettesben képzelheti magát a Ewing família tagjának és párjával potom 2000 dollár (mintegy 600 ezer forintért) tölthet egy életre szóló éjszakát "Jockey és Samantha hálójában", és pezsgőzhet a híres balkonon a dallasi naplementében gyönyörködve. Vagy akár vehet egy pezsgőfürdőt a kádban amelyben igazából egyetlen Ewing sem mártózott meg. 

Lehet, hogy csalódást okozok, de el kell árulnom, a sorozat legnagyobb részét valójában nem is Dallasban forgatták, a belső jeleneteket sem az eredeti házban, hanem Los Angeles-i stúdiókban vették fel.  Az ikonikus és a külső helyszíneken játszódó jeleneteket évente, mintegy két hónapos nyári forgatási periódusban forgatták le Dallasban és a farmon. És még ekkor sem laktak a színészek a házban, hanem szállodákból utaztak a forgatások helyszíneire. 

img_0489.jpeg

Apropó ház! Eredetileg a Duncan család otthona volt a ranch, de miután a Dallas egyre nagyobb sikert ért el, egyre több felkérés érkezett, szerették volna a birtokot különböző rendezvényekre kibérelni. Eleinte még alkalomszerűen igyekeztek megfelelni az igényeknek, de hamarosan már képtelenek voltak a saját házukban normális családi életet élni. A háziak végül a nagy érdeklődés miatt kénytelenek voltak elköltözni és a lakást emlékhellyé, rendezvényközponttá alakították át.

dsc_0141.JPG

De amíg még ott laktak, előfordult, hogy az utcáról távcsővel igyekeztek bekukucskálni az ablakaikon a kíváncsi rajongók - nyilván nem Duncanékre voltak kiváncsiak, de volt aki elhitte, hogy a házban tényleg Ewingok laknak.

img_0462.jpegBár soha egyetlen belső jelenetet sem forgattak a ház belsejében, a mai tulajdonos természetesen igyekezett a sorozat szellemisége szerint berendezni a hálószobákat. A privát idegenvezetésen megtuhattuk azt is, hogy először 1985-től nyílt meg a Southfork Ranch látogatók előtt, miután az itt élők nyugodalmasabb helyre költöztek. Egy ideig ők üzemeltették az emlékhelyet, majd miután a forgatások leálltak, a sorozat befejeződött, 1992-ben egy Arizoniai üzletember vette meg a birtokot és tovább fejlesztette. 

Miután bejártuk a házat, az idegenvezető elbúcsúzott tőlünk, és immár különválva háboríthatatlanul fedezhettük fel a birtokot. A háztól nem messze rábukkantunk az öreg Jock Ewing legendás Lincoln Continentáljára is. A gyönyörű állapotban lévő hatalmas autó önmagában is páratlan: mindössze 25.270 mérföld van benne (40.600 km nem rossz egy 43 éves autóhoz képest, ugye?). De az értékét nem a kevés futott kilométer és a kiváló esztétikai állapota adja, hanem hogy Jock Ewing valóban ezt a kocsit vezette a sorozat több jelenetében is. 

img_0563.jpeg

Bevallom, elfogult vagyok a Dallassal, mert gyerekkorom kedvenc sorozata volt, együtt ültünk a tv előtt péntekenként. Igaz, hozzánk meglehetősen késve érkezett: míg Amerikában 1979-től 1991-ig futott, addig Magyarországon 1990 decemberétől 1997 novemberéig pörgette le a köztévé a 14 évad 352 részét. Gondolom, nem vagyok egyedül ha azt mondom, meghatározó élményt jelentett nyomon követni a Barnes vs. Ewing viszályt, az ármánykodásokat, és közösen találgatni ki lőtte le Jockeyt. Mielőtt ellátogattunk a Ranchre, elkezdtem újranézni a sorozatot. Már az első résznél letelepedett mellém a kislányom, és legnagyobb meglepetésemre elragadtatva nézte gyerekkorom hőseit, hogy aztán később a birtokon már ismerősként  pózoljon velük.

Hiába, a Dallas örök...

Kép és szöveg: MandaMom

 

dsc_0261.JPG

img_0572.jpeg

Tudtad, honnan indult végzetes útjára a Titanic?

109 évvel ezelőtt április 14-én késő este jéghegynek ütközött, és kevesebb mint három óra alatt süllyedt el a Titanic. Az angliai Southampton kikötőben vette fel szerencsétlenül járt utasait, de oda "szülőhelyéről" az Észak-írországi Belfastból érkezett. A kapitánnyal együtt hullámsírba veszett Thomas Andrews a hajó tervezője, sőt még a hét fős zenekar is. 

dsc_1008_2.JPG

Belfastról még ma is sokaknak a terroristák és robbantások jutnak eszébe. Holott az utóbbi évtizedben egyre több turista fedezte fel magának, sőt itt működik az Egyesült Királyság egyik legnagyobb filmstúdiója is, ahol olyan 

dsc_0925.JPGsikertermékek születtek, mint a Trónok Harca sorozat (a forgatást 2014-ben még II. Erzsébet királynő is meglátogatta). Neve pedig nem más mint Titanic Stúdió, mely a város egyik leghíresebb terméke, a csaknem 110 éve épített tragikus sorsú hajó után kapta a nevét.

Minket négy éve vetett el a jó sorsunk Észak Írországba, amelynek fővárosában járva azonnal szembeötlött a Titanic kultusz. Amellett hogy minden valamirevaló ír kocsmában lehetett Titanicburgert kapni, nem csak filmstúdiót, de egész kerületet is neveztek el a hajóról. 

Természetesen mi sem hagyhattuk ki, hogy ellátogassunk a hajó elsüllyedésének 100 évfordulója alkalmából, 2012-ben megnyitott Titanic múzeumba. Ha esetleg titeket is érdekel a páratlan kiállítás, akkor még várjatok néhány hónapot a jegyvásárlással, mert a múzeum tavaly óta - a járványhelyzet miatt - zárva van. 

dsc_0952.JPG

A mai óceánjáró luxushajók elődjét két évig építették, és már a "születése" során is emberáldozatokat követelt: mintegy 15 ezer munkás dolgozott a monstrumon, és az építkezés során több mint 200 sérüléssel járó balesetet jegyeztek fel. Ebből 8 sajnos halálos kimenetelű volt. Igaz, ez szinte törvényszerű, ha figyelembe vesszük, hogy munkavédelem szinte nem is létezett: a munkások például még megfelelő védőfelszerelést, sisakot vagy kesztyűt sem kaptak. 

 

A belfasti Titanic múzeumban kegyeleti okokból egyetlen olyan tárgyat sem állítottak ki, amit a hullámsírból hoztak felszínre - ugyanakkor számos exkluzív videófelvételt vetítenek, amit a víz alatt lévő roncsról készítettek. Ezen túlmenően is számos érdekességet megtudhatunk a Titanicról, az építéséről és első - egyben utolsó - útjáról. Az eredeti tervek alapján újra legyártott és berendezett kabinok pontos másai azoknak a kabinoknak, amelyben a dsc_0944.JPGNew Yorkban tartó utasokat elszállásolták. Szembetűnőek a társadalami különbségek, amelyek a mentőcsónakok szűkössége miatt az életet vagy a halált jelenthették az út végén...dsc_0966_1.JPG

Amikor éppen 109 évvel ezelőtt azon a bizonyos április 14-i éjszakán 23 óra 40 perckor a hajó jégheggyel ütközött, a kabin kényelmi berendezésén kívül sokkal többet nyomott a latban, ki milyen osztályra váltott jegyet. Az első osztályon utazó nők 97 százaléka helyet kapott a mentőcsónakokban (a három százalékban volt az a néhány feleség, aki a férje nélkül nem volt hajlandó elhagyni a süllyedő hajót). Az első osztályon utazó férfiak mindössze 33 dsc_0949.JPGszázaléka élte túl, vagyis a módosabb férfiak jó része nem magát, hanem inkább a nőket, gyerekeket mentette. A katasztrófát a fedélzeten lévők mintegy harmada, 711 ember élte túl. Odaveszett a hajó főmérnöke, kapitánya, az elsőtiszt, több politikus és multimilliomos is. Hősi halált haltak a Titanic zenészei is, akik a túlélők elmondása szerint az utolsó percekig játszottak, hogy segítsenek megnyugtatni az utasokat, reménykedtek, hogy időben érkezik a segítség. A hét fős zenekar zenészei - akik egyébként a másod osztályon utaztak - egyike sem élte túl a katasztrófát. Az utolsó pillanatig játszottak egészen addig, mikor is április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor, a hajótest kettétört és lesüllyedt az óceán fenekére, több mint 1500 ember halálát okozva.

Kép és szöveg: MandaMom

dsc_0005.JPG

Tudtad, ki az a lúzer aki utazós blogot indít 2020-ban?

A kérdés költői: természetesen én... Az első bejegyzés 2020. január elején debütált, és még annyi szép tervem volt. Aztán persze jött a rémálomszerű valóság, de nem adtam fel. Reméltem, hogy majd a következő évben sok-sok friss élménnyel jelentkezhetem... De mindjárt itt a húsvét és idén még nem is írtam nektek semmit...

Kedves olvasóim (ha vagytok még egyáltalán, és nem szívódtatok fel a csönd hónapjaiban)! Bocsánat, hogy eltűntem, de bevallom nektek egy ideje "alkotói válsában" vagyok. Nem a depresszió ért utól, szerencsére az  eddig elkerült minket (csakúgy mint a vírus). 

De azért valjuk be, sem a tavalyi, sem az idei év nem az utazásokról szól, illetve nem ezek azok az élmények, amelyeket közkinccsé szeretnénk tenni. 

Tavaly még próbálkoztam a konzervutazások ötletével, írtam arról, hogyan ünnepeljük a Halloweent, vagy épp a karácsonyt. Utóbbi volt az utolsó bejegyzés. 

Nem tagadom, azóta is voltunk már egy két kiránduláson, kiruccanáson - a helyi szabályzók szigorú betartásával -, ami akár még érdekes is lehet néhány embernek (ígérem egyszer majd meg is osztom részletesen az élményeinket), de valahogy mégsem kívánkozik ki belőlem az élménybeszámoló. 

Furcsa érzés magyarként távoli országban élni, a szíved egy része ugyanis otthon marad. A családdal a barátokkal... És hiába vagyunk mi itt jól, ha nekik rossz. 

Olyan időket élünk, annyi ember küzd nap mint nap a talpon maradásért, az egészségéért, hogy minden olyan téma ami nem erről szól, valahogy értelmetlennek tűnik. 

És ha most nem a világjárvány tükrében írsz valamiről, akkor az nem is igazán létezik. Többször nekiültem, hogy elmeséljem nektek, milyen itt most élni, utazni, kirándulni, de most nem jó megosztani az élményeket - rosszat nem is akarok, jót pedig... Nem akarom, hogy bárki is úgy érezze, dicsekszünk itt a világ másik feléről. Mert  ami "békeidőben" csak egy sima élménybeszámoló, az most lehet, hogy bosszantana másokat. 

Ez az oka annak, hogy a blog átmeneti ideig szünetel. Ezért nem posztolok mostanában a facebookra sem (sem a hivatalos oldalra, sem a magánra). Lenne mit, "békeidőben" szívesen meg is tenném, lehet, hogy egyszer meg is fogom... 

Annyit azért elárulok, itt már látszik a fény az alagút végén, remélhetőleg nincs messze, és újra beindul a mesélőkém. 

Addig is türelmeteket kérem...

Tudtad, hogy mi mindenben más az amerikai karácsony?

A nagy víz másik oldalán kicsit (nagyon) máshogy ünneplik a karácsonyt mint Európában, vagy épp Magyarországon. Vannak szokások, amelyek annyira bejöttek nekünk is, hogy biztos meg fogjuk tartani őket. Az egyik legszebb és leglátványosabb szimbóluma az év végének, hogy ilyenkor ünnepi diszbe öltöznek a házak. - MandaMom bejegyzése

 Legutóbb az egyik kedvenc eseményemről meséltem nektek, a Halloweenról. Ahhoz az íráshoz az ötletesebbnél ötletesebb dekorációk adták az ihletet. Ahol mintegy két hónapja csontvázak díszítették az előkerteket, most didergő hóemberek, Mikulások és komplett rénszarvas csordák késztetik álmélkodásra a járókelőket.

img_9323.jpg

Lakóhelyünkön fehér karácsonyban hiába is reménykednénk, mégsem kell lemondani a hóemberekről, olykor tucatszámra is feltűnnek egy-egy ház tájékán.   

Ahogy vége a Hálaadásnak (november végén), eltűnnek az őszi dekorációk a kertekből, a házakról, és máris felváltják a díszes, pompás  karácsonyi fények.

Kétségtelen, hogy az év fénypontja itt a karácsony, ám az nem csupán egy-két napig tart (hivatalosan itt egyetlen nap, december 25), hanem az egész december az ünnepről szól. Nevezhetnénk adventnek is, de ez más, sajnos nem ismerik az adventi koszorút, nem gyújtanak gyertyát vasárnaponként. Bár számon tartják Jézus születését mégsem ő hozza a fát. Sőt az ajándékot sem. A Mikulás az, aki elérkezik az amerikai gyerekekhez, és a kéményen leereszkedik Szenteste és Karácsony reggele közt. Elfogyasztja a kikészített sütit és tejecskét, és helyette roskadásig pakolja ajándékokkal a fa alját.

És ezt a legtöbb gyerek valóban elhiszi, és nagy Grinch az, aki mást állít az apróságoknak! Mikulással persze találkozhatunk úton útfélen (plázában, téli vásáron, vagy épp – mint esetünkben – egy amerikai jóbarátunk toppant be álruhában). Ilyenkor a Mikulásnak le lehet adni a „rendelést”, a szülők legalább tippet kaphatnak mit szeretne a gyerkőc. (Csak tudnám, honnan szedjek élő unikornist? Mindegy, ha balhé lesz amiért nincs, ráfogom a Télapóra...)

dsc_0872.jpgA rendelést mi is leadtuk, 60 percig álltunk sorban a karácsonyi vásáron, hogy a plexiüveg mögött, piros maszkban ülő télapónak, tagoltan átkiabáljuk a kívánságokat. Tavaly még az ölébe ülhettünk...

„Idén különösen jó esik minden, ami szép” mondta az egyik amerikai barátom, mikor megdícsértem a fényeket, amelyekkel a helyiek árasztják el a házakat – teszik ezt az arra járók örömére, de egy-két különösen díszes városrészen járva azt hiszem már komoly dekorációharcok alakulhattak ki az évek során, hiszen egymást túllicitálva elképesztő műaklotások (szoborcsoportok, fényjátékok) szórakoztatják a nagyérdeműt. Épp tegnap voltunk egy háznál, ami a helyi újságba is bekerült: a ház tulajdonosa zenével összehangolt fényjátékkal szórakoztatja az oda érkező nagyérdeműt. Háza előtt egyre több autó parkol, külön rádiófrekvenciára tekerve az utastérben sztereóban is hallhatjuk a fényjátékhoz illő zenét. Profi koncertszervezők megirigyelnék a showt, holott a háztulajdonos szerényen csak hobbinak nevezi a művét. Igaz, már több mint 12 éve dekorálja a házát, sőt önálló facebook oldala is van.

 

img_9311.jpg

Hogy mennyire szeretik az amerikaiak a karácsonyi fényeket, jól példázza, hogy idén tavasszal, mikor a COVID első hulláma sok embert visszaparancsolt az otthonába, egy kezdeményezésnek köszönhetően jónéhány helyen visszatették a házakra a karácsonyi fényeket, hogy ezzel is szebbé tegyék szomszédaiknak, barátaiknak a házi img_9095.jpgkarantén időszakát.

 Nem csak kívül, belül  is korábban kezdődik a házak kicsinosítása. A karácsonyfa – ami a legtöbb esetben műfenyő, sőt olykor minden szobába és a ház elé is jut belőle – már december első napjaiban pompázik, és dísze az otthonoknak egész karácsonyig. Mi is feldíszítettük, és bár először furcsa volt, rájöttem, hogy nagyon szeretek ránézni, és nem csak azért tölti el örömmel a szívem mert szép, hanem mert tudom, ezzel már nem kell bajlódni többet (tegyük a szívünkre a kezünket, hiába a legfőbb kelléke a karácsonynak, számtalan bosszúság forrása is a szegény tűlevelű).

Az évnek ebben a szakaszában a helyi rádió egész decemberben kizárólag karácsonyi dalokat játszik, úgyhogy a második hétre már a messziről érkezett hazánkfia is kivülről fújja a Jingle Bells-t vagy épp a Feliz Navidad-ot. A többiről nem is beszélve (Last Christmas után Mariah Carey, lefojtva Elvis Presley örökzöld karácsonyi slágereivel). És akár hiszed akár nem, imádom! Sosem voltam nagy Karácsony rajongó, de lehet, hogy az év végén az ünnepnek köszönhető feladatdömping borzasztott el. Itt azonban nem egyetlen napban zsúfolódik össze a karácsonyi történések 90 százaléka. A főzés ugyan 24-re esik, de ebben is amerikanizálódunk: a Hálaadásnap környékén centfillérekért megvásárolt egész fagyasztott pulykát tettük jégre, ami egy röpke fél nap alatt magától megpirul a sütőben.

A reggeli ajándékozást is kipróbáltuk már, és az is bevált: rájöttem, ha nem egy hosszú nap végén, Szentestén, hanem Karácsony reggel bontogatunk, akkor bőven van idő a (szigorúan karácsonyi) pizsiben játszani az ajándékokkal, örülni, - vagy épp bosszankodni – a kapott sapka-kesztyű-sál kombó létjogosultságának. Főzni sem kell ilyenkor, pulyka marad bőven. 

Lazább, és rövidebb itt a karácsony napja, kevésbé tradicionális. Biztos mindenki látott már amarikai családokat pizsamában ölelkezni képeslapokon. Honnan jön ez? Nos, itt esett le a tantusz: a karácsonyi költözködés abban merül ki, hogy reggeltől egyenpizsiben ejtőzik a család, legalább délutánig, de van ahol egész nap.

img_9217.jpg

Csakúgy mint a Hálaadás napját követő Black Friday-on, itt is másnap, december 26-án (ami otthon még mindig ünnep) korábban nyitnak a boltok, hogy az év végi leárazáson söpörjék ki a megmaradt készleteiket. Ilyenkor elárasztják a boltokat az emberek, mert valóban akár 70-90 százalékos áron lehet hozzájutni a márkás holmikhoz. De nem érdemes sietni, egyrészt a mostani vírushelyzet miatt úgysem engednek be egyszerre sok embert a boltba, másrészt a leárazások nem egyetlen napig, hanem egészen január elejéig kitartanak.

dsc_0014.jpgMivel 24-én a terveink szerint mi sem ajándékozunk, vacsora után beülünk az autóba és megnézzük ki hogyan díszítette ki a házát a környékünkön. Sőt, a napokban feltérképeztük hova érdemes menni ámuldozni és el is hoztam nektek mutatóba néhány felvételt, hátha tudok küldeni egy kis szépséget Nektek is.

Sokaknak más lesz idén az ünnep. Nekünk már nem újdonság, hogy Skype-on gyűlik össze a család, mint ahogy az időzónák közötti eltéréseket (gyertyagyújtáskor és Szilveszterkor is van jelentősége) is profin hangoljuk össze az otthoniakkal. Szóval megértem, hogy nem könnyű, mi már korábban átestünk ezen...

dsc_0056_1.jpgÉpp ezért tapasztalatból mondom: bár nem mindig könnyű az új helyzetekben megtalálni a szépet, de nem is lehetetlen. És ha olyankor érint meg az ünnep hangulata mikor nem is számítunk rá, akkor még jobban lehet neki örülni. Akár a kocsiban a dugóban ülve egy borongós hétfő délután is eljöhet a karácsonyi hangulat, ha együtt üvöltjük a Jingle Bellst egy ötévessel.

Kívánom mindannyiótoknak, hogy országtól, vallástól, helyszíntől, időponttól, társaságtól és a karácsonyi menütől függetlenül mindannyian megtaláljátok azt a percet/pillanatot amiért nektek is ünnep az ünnep.

 

dsc_0883.jpg

kép és szöveg: MandaMom

Tudtad, miért lehet annyira szeretni a Halloweent?

 

Rögtön az elején szögezzük le: a Halloween nem a holtak kifigurázása, és azért mert valaki rajong ezért az ünnepért, nem jelenti azt, hogy nem tiszteli az elhunytakat. Évről évre fellángol a vita a Halloween ünneplői és a Halottak Napján megemlékezők között, holott a két esemény nem ugyanaz, sőt, még nem is ugyanarra a napra esik. - MandaMom bejegyzése.

0b7e597d-e92b-44e1-8825-1d6b9a75133f.jpeg

Október 31 - Mindszentek előestélye, vagyis angolul All Hallow`s Eve... vagyis kicsit "átalakitva" Halloween. Főleg az angolszász világban terjedt el ez a kelta eredetű ünnep. Az ártó szellemek elűzése volt a célja, ezen a logikán elindulva - és talán mert ilyenkor mindenki különböző jelmezekbe bújik - engem egy kicsit az otthoni farsangra emlékeztet. 

img_2893.jpg

A katolikus világban november 1-e a Mindszentek, 2-a pedig a Halottak Napja. Ilyenkor a magyar családok többsége a temetőbe megy rendbe tenni a sírhantokat, és emlékezni azokra akik már nem lehetnek velünk. Aki nem tud személyesen elmenni a temetőbe, annak marad a gyertyagyújtás, és a befelé fordulás. Szomorú pillanatok ezek dsc_0089_5.JPG, és talán épp ezért egyesek érzékenyebbek a hangos fesztiválhangulatot idéző harsányságra amit a világ másik feléről - épp ugyanebben az időszakban - beszivárgó Halloween közvetít. 

Akit érzékenyen érint a téma, szerintem ki sem nyitotta ezt a cikket, de még van idő gyorsan abbahagyni az olvasást, mert én előre bevallom: óriási rajongója lettem a Halloweennak, főleg amióta Amerikában élünk. És most szeretném elmagyarázni, hogyan is ünneplik az Egyesült Államokban, ahol ez az év egyik legnagyobb eseménye. 

Ki ne találkozott volna az év ezen időszakában a tökfaragók és a gyertyagyújtók kommentháborújával a közösségi médiában? Pedig - saját magam is tanúsithatom - a kettő nem zárja ki egymást. Aki tököt farag és csokit gyűjt, az a következő napokon még méltón emlékezhet elhunyt szeretteire is.

Először akkor találkoztam a "valódi" Halloweennal, amikor Londonban laktunk. Akkor még én is kicsit furcsán néztem az előkertekben felbukkanó minitemetőket, műpókhálókat, az október utolsó estélyén csokit gyűjtő gyerekbandákat. 

img_7441.JPEGÁm ez semmi nem volt ahhoz képest, amit pár évvel később az Egyesült Államokban tapasztaltam. Először akkor szaladt fel a szemöldököm, mikor szeptember, október környékén (amikor otthon már a Jingle Bells harsog a plázában, és felbukkannak az első karácsonyi termékek) az itteni  boltokat dömpingszeűen árasztották el a műanyag csontvázak, és a barkács illetve dekorációs boltokban az óriás beszélő mozgásérzékelős szörnyetegek. Néhány hét és a boltok polcairól az előkertekben is megjelentek a rémísztő látványosságok. Műfüst, művér, műcsontok és habszivacs sírkövek... És persze csoki, CSOKI, CSOOOOKIIII minden mennyiségen (Öt, sőt még tiz kilós kiszerelésben is), megszámlálhatatlan formában, színben, ízben, ijesztő, és cuki egyaránt. Ezzel a kínálattal még Gombós Artúr is jóllakna! 

Az európai szem számára már már groteszk alkotások, - ami az ételdekorálástól (láttatok már sütire pakolható véres marcipáncsontokat, vagy gyümölcszseléből kiönthető életnagyságú agyvelőt ??? Igen, az is van, a partikon nagyon népszerű...) kezdve a lakberendezési tárgyakon át, az otthonok, kertek teljes átépitéséig tart. Bár a Halloween főleg a gyerekek kedvence, de az évnek ebben a szakaszában a legtőbb felnőtt is gyerekekké változik. Együtt öltöznek be, együtt készülnek, együtt riogatnak. 

Az ünnep viszont nem egyetlen estéről szól. Októberben hétvégenként a városok körül lévő kertészetek egy része tökfarmokká változik, ahol a családok együtt mennek tököt vadászni (persze óriási mennyiségben fillérekért árulják bármelyik áruházban, de az nem akkora móka, mint mikor a tőkéről választhatja ki a család a faragnivalót).

dsc_0791_1.JPG

Már első évben beszereztem egy tökfaragó készletet, amivel kis kézügyességgel igazán profinak tűnő alkotásokat lehet késziteni. Amint a mellékelt felvételeken láthatjátok az eddigi években elég pofásra sikeredtek...

dsc_0924.jpgHa gyermekünk ovis vagy kisiskolás, akkor nem úszhatjuk meg az iskolai kihivásokat sem, ahol nehéz lenne eldönteni, kinek fontosabb a végeredmény: szülőnek vagy gyereknek. De ez nem is baj, a lényeg, hogy együtt csinálják...

A leglátványosabb csodák 75279383_2733534066670773_3730205540689641472_n.jpgmégis - a tökéletesre faragott töklámpások mellett - a kertvárosi házak dekorációi. Van itt minden: fortyogó üstök, vihogó boszorkányok, több emeletes magasságba felfújható óriás szörnyek. Életnagyságú csontvázak, szellemparipák amik kisértetfogatokat húznak. Mozognak, sikítanak, beszélnek. 

A dekoráció mennyisége előre mutatja, melyik környéken érdemes csokit gyűjteni. Hiszen az igazi móka az október 31-én este történik. Nálunk a városi önkormányzat minden évben szabályozza mikor is legyen a Trick or Treat (magyarul "csokit vagy csalok"!). Lehet, hogy idén bevezetnek néhány óvintézkedést, de "békeidőben" este 6 és 8 között javasolt a 12 év alatti gyerekeknek gyűjteni - természetesen a legkisebbeknek szülői felügyelettel. A kicsik ilyenkor jelmezbe öltöznek, de a mókában tevőlegesen résztvevő felnőttek többsége is, akik gyakran barátokkal kiegészülve, házibulit is tartva várják az ajtón kopogtató apróságokat. 

Természetesen nem mindenki vesz részt a mókában, a szabály szerint az a ház, ahol nincs dekoráció, tökök a lépcsőn, és nem gyújtják fel a verandán a lámpát, az tabunak számit. Nem is szokták zavarni a gyerekek ezeket a portákat, éppen elég sok olyat találni, ahol boldogan várják az gyerekeket. 

dsc_0987.jpg

 

dsc_0972.jpg

Szerencsénkre van kisgyerek a családunkban, ezért vele átélhetjük a gyűjtés izgalmát (ami legalább akkora élményt nyújt nekem, mint neki). Az elmúlt két évben még elég kicsi volt, féltem is, hogy a horrorfilm diszleteibe illő kerteken átbukdácsolva nem fog-e megijedni. Hamar kiderült, hogy ha csokiról van szó, akkor ezek a pár éves apróságok jóval bátrabbak, mint gondolnánk. Szerencsére ők még nem néznek horrorfilmeket (életnagyságú Bogyó és Babócától pedig nem kellett tartanunk), épp ezért rá sem hederitenek Freddy Kruegerre vagy Pennywisera, főleg ha marékszám kapják a csokit, nyalókát és a gumicukrot -  nem beszélve arról, hogy az év többi részében erősen limitálva van ezen termékek fogyasztása. 

Idén nyilván kicsit más lesz a Halloween (mint minden ebben az évben), de hogy lesz, az biztos. A dekorációk közül a személyes kedvencemet épp pár napja láttam: három csontváz iszogatta az egyik kertben békésen a Corona söröket a karantén bárban.

De mi is készülünk: tököt vadászunk, élesítjük a tökfaragó késeinket, faragunk, ragasztunk, festünk tököt, majd pedig október 31-én felkapjuk a  maszkot (nem csak a jelmezhez valót), zsebre vágunk fél liter kézfertőtlenitőt és hónunk alá csapjuk a csokigyűjtő vödröt...

Elnézve a kidekorált házakat, idén sem fogunk üres kézzel hazaérni. 

Vigyázz, kész, HALLOWEEN!!!  

 

Kép és szöveg: MandaMOM

 2c53703f-5ddf-41af-a366-22df471fc6d7.jpeg

dsc_0342.JPG

dsc_0863.JPG

dsc_0991.jpg

dsc_0968.jpg

 

dsc_0974.jpg

 

 dsc_0977.jpg

 

Tudtad, hogy néznek ki a filmekből ismert helyszínek a valóságban?

Gondolkodtál már azon, hogy néznek ki a filmekből megismert - olykor misztikus - helyek a valóságban? A Trónok Harca képzeletbeli világának néhány helyszinére, a Hegylakó kastélyához, vagy épp Lilo és Stich lakóhelyére volt szerencsénk ellátogatni az elmúlt években. Most elmesélem/megmutatom hol is találhatók a valóságban ezek a helyek - MandaMom bejegyzése

dsc_0044.JPG

Winterfell, vagyis Deres Észak-Írországban talalálható. A Stark család fellegvára a valóságban azonban csak egy masszív bástyából álló várudvar, amit alaposan felturbóztak számitógépes effektekkel, a filmben látott tájkép csak apróbb részleteket tartalmaz a valóságból. Ez azonban korántsem veszi el a kedvét a turisták áradatának, akik naponta szép összeget fizetnek, hogy ellátogathassanak Castle Ward-hoz - ahogy eredetileg hívják a középkori winterfell_sajat_2.jpgépületet.

Bevallom, három éve mikor itt jártunk, tudtunkon kívül potyáztunk... épp zárás előtt érkeztünk és fizetés nélkül behajtottunk a tárva nyitva álló kapun ami a Deres felé vezető út elején állt. Később kiderült, hogy a kapu már csak azért volt nyitva, hogy a távozófélben lévő látogatók ki tudjanak hajtani. A bezárt kasszákat is már csak távozóban vettük észre egy órával később, mikor a portás kiengedett minket és kedélyesen utánunk intett. Gyanús is volt, hogy a felkapott várnál csak mi őgyelegtünk, üresek voltak a parkolók, sehol emberek - többször emlegettük milyen szerencsések vagyunk. Bár egy zápor elkapott minket, ami elől a várudvaron álló kis kunyhóba húzódtunk be. Igaz, a folklórműsorról lemaradtunk, de igy könnyebb volt elképzelni, hogy valamelyik sarokból előlép Deres ura. Később rájöttünk az igazi szerencse az volt, hogy Derest nem őrzik annyira a valóságban, mint a filmben. 

De igaziból NEM így néz ki (keressétek középen a bástyákat): 

winterfell.png

Valószinűleg Észak-Írország leghiresebb parkolója amely eredetileg egy szigetre vezető függőhidat felkereső látogatók számára épült a tengerparton. De a parkoló bejáratánál hirdeti a tábla, kocsik helyett páncélos lovagok sorakoztak fel a festői szépségű helyen, mikor lovagi tornákat rendeztek Westeroson. 

irorszag-parkolo.jpg

 

Ikonikus helyszin a sorozatban többször fel-felbukkanó Királyok Útja, amely átszeli a birodalmat, és számos veszély leselkedik az utazókra.

A valóságban jóval rövidgame_of_thrones_northern_ireland_1.jpgebb, alig egy kilométer hosszú útszakaszon számos jelenetet forgattak. Bár sok olyan beszámolót olvastam, amiben az ide látogatók - akiknek többsége szervezett kirándulások kiralyok_utja.jpgkeretében, buszokkal érkezik - panaszkodnak a tömegre, nekünk szerencsénk volt. Késő délutáni órákban érkeztünk, és rajtunk kivül csupán néhány látogató érkezett az egymásra boruló fák árnyékában kanyargó útszakaszhoz, amely a Dark Hedges nevet viseli. A mellékelt két kép közül az egyik a sorozatból van, a másik saját készitésű. Gondolom kitaláljátok melyik melyik. 

A három említett hely mindegyike meglátogatható néhány óra alatt, elég hozzá egy bérelt autó, és egy GPS. Észak-Írország önmagában is gyönyörű, nem véletlenül választották egy középkori mesevilág diszletének több pontját is. A fent emlitett helyek önmagukban is megérdemelnék a figyelmet, ám azt mégis a világhirűvé vált sorozatnak köszönhetően kapták meg.

 

Nem vált ugyan világhirűvé, de létező helyszin a Walt Disney rajzfilm Lilo és Stich lakóhelye is. A történet egy aggressziv kis földönkivüli és egy kislány barátságáról szól. A pusztitásra programozott űrlény fél a viztől, de elpusztit minden nagyvárost. Pechére éppen Hawaii szigetcsoport egyik szigetére, Kauiai-ra esik az égből, ahol még csak egy tisztességes metropolisz sincs, amit le tudna rombolni. A legközelebbi kontinens pedig hat órányi repülőútra... 

 lilo_and_stich.jpg

Hanapepe pedig az a kisváros, ahol a filmből megismert Lilo éldegél. A kisváros nem csak a filmet készitők képzeletének szüleménye, hanem egy valódi település. Még a képi látványvilág tervezésekor elutaztak tanulmányútra Kauai szigetére, ahol beleszerettek a festői településbe csakúgy mint egész szigetbe, és ezekről a helyszínekről mintázták a rajzfilm képi világát. Nem csoda, hogy majd 15 évvel a film bemutatója után még mindig a legkelendőbb szuvenir a helyi kisboltban - sőt egész Hawaii-on - Stich. Természetesen mi is hoztunk egyet, és hamar elfoglalta méltó helyét a mi kis Lilonk - vagyis Manda szívében. 

 

kauai.jpg

highlander_1.jpgA rajzfilmek világából pedig térjünk vissza ismét a sötét középkorba, egy nyirkos ködös szellemek lakta kastélyhoz. Zárásként ugyanis megmutatnám nektek hogy néz ki most (pontosabban hogy nézett ki három éve) a Hegylakó skóciai otthona. Az eredeti első filmben ugyanis az örök életre kárhoztatott Hegylakó otthona az Eilean Donan-i vár Észak Skóciában, ami alig egy órányi autókázásra található Nessi lakóhelyétől Loch Nesstől. Sajnos róla nem sikerült fényképet készitenem, leglábbis nem a tóban... ha biztosan találkozni akartok a tavi szörnnyel, akkor a legbiztosabb sikert az utak mentén megtalálható szuvenirboltokat ajánlom. Ott százszámra találhattok belőle plüss verzióban....

 

dsc_0122.JPG 

Bár sok ember elmondja, mekkora csalódás a képernyőből megismert ikonikus helyekre ellátogatni, nekünk érdekes felfedezés volt, és ezt a szokásunkat a jövőben is meg fogjuk tartani. Főleg ha - mint a fenti esetekben - maguk a helyszínek eleve gyönyörűek... hisz éppen ezért fedezték fel a filmkészitők is. 

Remélem hamarosan tudok friss összeállitást is hozni nektek, és már nem sokáig kell konzerv anyagból dolgoznom. 

MandaMom

(A helyszíni fotók a szerző felvétei) 

 

Tudtad, milyen utazni Amerikában koronajárvány idején?

Egy párhuzamos univerzumban idén már túl lennénk egy alaszkai hajóúton, és készülnénk a következő nagy felfedezésre (talán Mainbe, Stephen King otthonához, vagy akár a nyugati partvidékre). Ehelyett figyeltük az egyre növekvő számokat hónapok óta, és lefagyva számolgattuk a szobák sarkait. Eddig... mert most útrakeltünk! Irány Shenandoah Völgye, Amerika kertje - MandaMom bejegyzése.

img_6904.jpg

Mivel Virginia egyik legfelkapottabb üdülővárosa ideiglenes otthonunk, ezért a nyár közeledtével a kockázat is házhoz jött. Ahogy megérkezett a jó idő, a turisták elözönlötték az óceánpartot, úgy ugrott meg a statisztika (jelenleg a mi államunkban stabilan napi (!) 1000 (!!!) új megbetegedést regisztrálnak). 

Szóval szabadság idején maradni a városban, és le-, lejárni a partra talán még kockázatosabb, mint felpakolni a cókmókunkat, és elutazni a hegyekbe. Merthogy most inkább ezt választottuk. 

Virginia keleti részén húzódik Shenandoah völgye, az Appalache hegység vonulata. Gyönyörű völgye, számos - számunkra eddig csak az amerikai filmekből ismerős - kisvárost, farmokat rejt. A levegő kristálytiszta, és sehol sincs tömeg. 

dsc_0328.jpgA völgy - és benne az egyik város - a rajta keresztül haladó Shenandoah folyóról kapta egy nevét, amelyet egy egykori indián törzsfőnök lányáról neveztek el. Magyarul a jelentése: Csillaglány. 

A völgyet Amerika kertjének is nevezik, mert a páratlan szépségű és gazdag termőföldekkel, erdőkkel, folyókkal megáldott terület mindig is bőséggel gondoskodott a lakóiról. Sajnos az Észak és Dél között zajló Amerikai polgárháború óriási pusztitást végzett errefelé: a harcok során szinte teljesen felégették, elpusztitották, a tájat, ezért például nagyon kevés ősfa maradt fenn - ellentétben a déli katonák sírjaival, melyekből szép számmal találni a helyi temetőkben. 

Bár a völgyet felégették, és talán úgy tűnt, nem éli túl az háború pusztitását, a terület néhány évtized után - köszönhetően az itt élők munkájának, és a természet öngyógyító képességének, hamarosan ismét elérte a ma ismert lélegzetelállitó formáját. 

img_6827.jpgEzúttal Airbnb-n kerestünk szállást, nem akartunk szállodába menni. Inkább egy apró, erdő széli kis vendégházat béreltünk ki. 

Távol a város zajától, felfedeztük a völgy és a Shenandoah nemzeti park szépségeit, amely normális esetben a világ minden tájáról vonzza a pihenni vágyókat és a természet szerelmeseit, idén azonban még a legnagyobb látványosságnak számitó több mint 4 millió éves cseppkőbarlang parkolójában is csak néhány autó árválkodott. A föld alatti csodavilágot egyébként alig 150 évvel ezelőtt fedezte fel három helybéli férfi véletlenül. Bár már korábban is járhatott ott ember, ugyanis a feltárása során egy indián lány csontvázát is felfedezték, amely kb. 500 évvel korábban kerülhetett oda. 

 

dsc_0019.jpg

A másik látványosság az a föld alatti kívánság kút, mely minden évben kiszárad, és ekkor a fenntartók összeszedik belőle a látogatók által bedobált pénzt amit jótékonysági célokra ajánlanak fel. Az összegző tábla szerint az elmúlt ötven évben már több mint 1 millió dollárt szórtak az emberek a kívánság kútba. 

7f4910d5-13d7-40e3-ba29-f980f3c4e10c.jpeg
A cseppkőbarlangon kívül egy másik túristamágnesre is rátaláltuk: Hazárd megyére.  itt található az Egyesült Államok három Cooter's Múzeumból az egyik (a másik kettő Tennesse-ben), tökéletes másaként a Hazárd megye lordjaiból megismert helyszíneknek, autóknak. A belépés ingyenes, a fő bevételt a relikviavadászok és a szuvenireknek ellenállni nem tudó turisták jelentik. Nagy volt a csábítás, de végül egy hűtőmágnesnél meg tudtunk állni... 

Bár ottjártunkkor nem volt nagy tömeg, mégis  mind a cseppkőbarlangban, mind a múzeumben maszkot kellett viselni - mint minden zárt helyen Virginiában. 

Adódhat a kérdés, hogy viselkednek egymással az emberek, abban a helyzetben, amikor minden világhiradóban azt láthatjuk, hogy itt a legsúlyosabb a helyzet, az amerikaiak éppen "haldokolnak" (vagy a virustól, vagy az annak kövekezményeként tomboló válságban, zavargásokban). Bevallom, magam is tartottam tőle, hogy miután kidugjuk az orrunkat a csigaházunkból (ahonnan az elmúlt hónapokban csak img_6298_1.jpgakkor jöttünk elő, ha muszáj volt), hogy esetleg turistaként ferde szemmel tekintenek ránk az akcentusunk, a számukra teljesen idegen nyelv miatt - amivel egymás közt beszélünk. A járvány előtt is már a köszönésemről tudták, hogy messziről érkeztem, de amig addig kedélyesen érdeklődtek, honnan érkeztünk, miért, meddig, mi célból, addig most más érzés idegennek lenni... Legalábbis az ember így érzi, még akkor is ha nem éreztetik vele. Mert mi van, ha a helyiek úgy érzik "odahurcoljuk" nekik a bajt...

Ezt a kényelmetlen érzést söpörte el az első helybéli étterem élményünk. A nyaralásunk el napján beültünk egy steakhouse-ba, ahol tisztes távolságban elhelyezett asztalnál fogyasztották az ebédet a betérők. A hozzánk legközelebb lévőnél egyedül ebédelt egy férfi. Mikor végzett, elment. Egy szót sem váltottunk, mi egymással beszélgettünk (ötéves örökmozgónk felváltva szórakoztatta a szüleit, raboltunk egymás tányérjáról). Mikor fizetni szerettünk volna, kiderült, hogy a szomszéd asztalnál lévő férfi a mi ebédünket is kifizette... A mai napig img_6615.jpgnem tudjuk miért, a pincér csak mosolygott. És akármilyen furcsa, ez a megmagyarázhatatlan,és egyébként nagyon jóleső közjáték teljesen beleillik az elmúlt hónapok eseményébe. Vadidegenek néha teljesen ok nélkül igyekeznek örömet szerezni egymásnak. Az utcán krétarajzokat festenek az emberek, biztató üzenetekkel egymás járdáira. Aki tud most még inkább igyekszik jótékonykodni, segiteni. Mindenhonnan olyan pozitiv üzenetek érkeznek, hogy bár most nagyon nehéz, túl leszünk ezen is.

A szállásunk is tökéletesen el volt szeparálva, a háziak frissen sütött sütivel, és a kertjük gyümölcseivel vártak, de nemsokára már a kislányaink is együtt játszottak, sőt a harmadik este meg már mind együtt sütöttük a tábortűznél a pillecukrot (szalonna hiján), és sötétedésig meséltünk egymásnak a szülőföldünkről, a világról, vallásról, és anélkül váltottuk meg a világot, hogy egyetlen negatív gondolat - neadjisten politika - felmerült volna.

dsc_0920.jpg

De térjünk vissza a helyi látványosságok felfedezéséhez. A másik kihagyhatatlan állomás az Egyesült Államok TOP10 Szafari Parkjában az előkelő harmadik helyet megszerző Virginia Szafari park. Nem csak szép, de járványügyi szempontból is tökéletesen biztonságos a park, hiszen a saját autónk kényelméből, a parkon  egy három mérföldes img_6419.jpgkiépített úton keresztülhajtva csodálhatjuk meg az állatokat. Sőt, mivel még meg is etethetjük őket (szigorúan csak az erre a célra árusitott állateledellel), ezért nem ritka, hogy akár több oldalról is váratlan vendégek kukucskálnak az utastérbe. 

Az 180 hektáron elterülő park több mint 1000 egzotikus állatnak ad otthon, ahol a szelidebb fajták csapatokban "támadják le" a látogatók autóit, hogy a belépéskor megvásárolt állateledelt az utastérbe hajolva fogyasszák el. Lámák, gazella, különböző fajtájú szarvasok, sőt még bölények is vártak türelemmel az út szélén, hogy az autósok kezében lévő kis vödrökből megkapják a napi csemegét. Oroszlánokat, ragadozókat, gepárdot, vagy egyéb veszélyesebb állatokat természetesen nem lehet kézből (illetve a kocsiból) etetni, őket biztonságos távolból lehet megnézni az park egyéb részében. 

dsc_0173.jpg

Nem messze a parktól található a Natural Bridge, egy lélegzetelállitó természeti képződmény, amely  tulajdonképpen egy természet alkotta híd, ami a maga 66 méteres magasságából tekint le a arra a kis patakra, mely az amerikai telepesek megjelenése előtt indián törzsek szent helye volt. A sűrű erdőban indiánokat ugyan már nem láthatunk, de szarvasokkal, vagy éppen fekete medvével szembe találhatja magát a túrázó. Szerencsére a fekete medve jóval barátságosabb, mint európai barna rokona, de azért a helyiek azt tanácsolták, ha belefutnánk egybe, ne próbáljuk kézből etetni. Végül medvével nem, csak szarvassal találkoztunk, aki békésen kószált mellettünk az ösvényen. 

Nyilván mindenkinek mást jelent a pihenés és az utazás, de személy szerint úgy érzem, ez az egy hetes kiruccanás átmosta a lelkem.

dsc_0840.jpg

Bevallom, Shenandoah völgye nem volt benne az első 5 vagy 10 helyben, amit fel szerettem volna fedezni Amerikában. A körülmények és a sors terelt minket erre - bár hozzá kell tennem, aki korábban eljutott ide az ismerőseink közül, az szintén elragadtatva beszélt róla. Nincsenek nagy, világhírű látványosságok, mégis, ebben a megtépázott 2020-as évben, alig néhány óra autóútra a lakóhelyünktől, a városokon túl, egy olyan időtlen világba csöppentünk, amit nagyon nagy hiba lett volna kihagyni. 

MandaMom

Shenandoah völgyében tett kalandozásunkról további képeket itt is találhattok (a blog facebook oldalán). 

dsc_0077.jpgimg_6774.jpg

dsc_0324.jpg

dsc_0931.jpg dsc_0939.jpg

dsc_0335.jpg

Tudtad, hogy az USA Alapító Atyái közül ketten július 4-én haltak meg...?

Méghozzá alig öt óra eltéréssel, a Függetlenségi Nyilatkozat kikiáltásának 50 évfordulóján! Thomas Jefferson és John Adams, akik mindketten a Founding Fathers (Alapitó Atyák) sorába tartoztak, majd elnökök lettek, és akik nélkül ma nem ünnepelne az Egyesült Államok július 4-én. Ironikus, hogy éppen ezen a napon haltak meg... MandaMoM bejegyzése

dsc_0675.JPGHa július 4-e, akkor tüzijáték, az amerikaiak ebből nem engednek. Nyilván idén nem lesznek utcai népünnepélyek (legalábbis a járványhelyzet miatt ez semmiképpen nem javasolt), de biztos, hogy akár a kert végéből, akár a tévé képernyője előtt, de a kék fehér piros szinekben pompázó látványosság nélkülözhetetlen része a jeles napnak. 

Azt szinte mindenki tudja, hogy 1776-ban ezen a napon kiáltották ki Philadelphiában a Thomas Jefferson által jegyzett Függetlenségi Nyilatkozatot. Az Egyesült Államok első alelnöke - majd második elnöke - John Adams lett, az egyetlen az öt Alapító Atya közül, aki nem virginiai ültetvényes volt,hanem egy Harvardon végzett tanítóból lett politikus.

Később John Adams (sőt még később a fia, John Quincy Adams) is elnök lett.  Thomas Jefferson volt az alelnöke, aki az elnöki poszton is követte. Jefferson nem csak államférfiként hanem sokoldalú tudósemberként is hírnevet szerzett magának.

A történelemkönyvek azonban kevésbé emelik ki, hogy rabszolgatartó is volt, sőt fél tucatnyi gyermeke is született egyiküktől. Erről korábban ebben a bejegyzésben írtam.

Ennek a két államférfinak az életével jónéhány könyvet meg lehetne tölteni (meg is töltöttek már), sőt vitatni is lehet nagyságukat vagy épp esendőségüket. 

dsc_0667.JPG

Ám nem csak az életük, hanem a haláluk, pontosabban annak dátuma is megér egy kis megemlékezést. Ugyanis a két Atya, akik egymást segitették és egymásnak adtak át poziciókat a fiatal Egyesült Államok vezetői tisztségeiben, ugyanazon a napon köszöntek el az árnyékvilágtól. 

Napra pontosan a Függetlenségi Nyilatkozat aláirását követő 50 évvel 1826 július 4-én haltak meg. Először Thomas Jefferson, akinek halálhíre már nem jutott el korábbi elnöke, John Adams fülébe. A 90 éves aggastyánnak - aki az Egyesült Államok második elnöke volt -   utolsó szavai ugyanis ezek voltak: "Thomas Jefferson still survives" (Thomas Jefferson mégis túlél). Nem volt igaza. Egykori alelnöke, Jefferson ekkor már öt órája halott volt, Virginiai otthonában Monticelloban halt meg 83 évesen, miközben az egész ország ünnepelte őket, és az Egyesült Államok függetlenségét. Hálószobája, baldachinos halálos ágyával együtt a mai napig megtekinthető. 

Halálhírük természetesen megrázta a nemzetet, sőt azóta néhány összeesküvés elmélet is született arról, hogy valóban a sors véletlen összjátéka, vagy valami más, ami miatt az egykori elnökök éppen ezen a napon, egyszerre intettek búcsút a földi létnek. A család és a baráti beszámolók azzal magyarázták haláluk időpontját, hogy a nagybeteg, ágynak esett idős férfiaknak nagyon fontos volt, hogy kitartsanak a fél évszázados évfordulóig. Mindketten szerették volna még megélni a független amerika 50. születésnapját. Sikerült nekik...

07ffece5-b774-4c06-b281-805f50b22e9b.jpegKép és szöveg: MandaMom

(a felvételek Monticelloban, Virginiában, és Philadelphiában készültek, a Függetlenségi Nyilatkozat kikiáltásának helyszinén. A képek a szerzők tulajdonában vannak!) dsc_0674.JPG

Tudtad, hányan "győzték le" a Niagara vízesést?

Évente több tucat ember leli a halálát az óriási zuhatagban

Kilométerekről is hallani a morajlást, ahogy az óriási víztömeg hatalmas erővel zuhan a mélybe az Egyesült Államok és Kanada határánál. A Niagara vízesés gyönyörű és félelmetes, nem csoda, hogy nem csak a turistákat de a Darwin díj jelöltjeit is vonza időtlen idők óta. - MandaMom bejegyzése

Csodálatos látvány kaszinók, luxusszállodák, kilátó, a zuhatagok tetején kötélpálya az aljánál sétahajók.... esténként tüzijáték és fénykivilágítás. A legtöbben ennyit látnak a Niagara vízesésből, ha ellátogatnak az azonos nevű folyón található világhírű zuhataghoz. Az egyik legkedveltebb esküvői helyszín azonban több száz, sőt több ezer tragédiának volt a színtere. 

dsc_0686.jpg

A turisták már kétszáz éve is előszeretettel látogatták a világhírű vízesést. És a szórakoztatás iránti igényeiket a korabeli vendéglátók igyekeztek a legextrémebb módon is kiszolgálni.  Például azzal, hogy szerencsétlen állatokat zártak ketrecbe, kötöttek bele egy csónakba és engedték le őket a vízen. 1827-ben például egy amerikai szállodatulajdonos 10 ezer összesereglett bámészkodó szeme láttára eresztett le a dühöngő folyón egy csónakot, amiben két - ketrecbe zárt - medve, egy bölény, mosomódvék, rókák, és vadlibák is voltak. A medvék pánikba esve verték szét a ketrecet mielőtt a csónak mélybe zuhant, és még a folyó felső szakaszán kiúsztak a partra. A többi állat azonban nem tudott kiszabadulni... a beszámolók szerint egyedül egyetlen vadliba élte túl a halálos mutatványt. 

Természetesen az állatok után az önjelölt kalandorok is megjelentek a vízesésnél, akik a kétes kimenetelű mutatvánnyal igyekeztek hírnévhez - és anyagi elismeréshez - jutni. 

img_2063.jpg

A XIX. század közepétől napjainkig kb. 5000 holttestet halásztak ki a vízesés lábánál. Ehhez képest alig tucatnyi olyan esetet jegyeztek fel, amikor valaki túlélte a zuhanást a vízesésen. 

Ez azt jelenti, hogy évente kb. 40 embernek - többnyire öngyilkosoknak - az élete ér véget ezen a festői helyen. Hosszan sorolhatnám a rosszul sikerült kísérleteket is, de inkább egy-két szerencsés(ebb) kimenetelű esetet hoztam, amelyek többsége még így sem sikerült éppen fényesen. Ha egyszer szerencsétek lesz eljutni oda, - vagy már jártatok ott - ezután biztos máshogy fogtok tekinteni a csaknem 800 méter széles és 57 méter mély Patkó zuhatagra, valamint az Amerikai zuhatagra, melyet a Kecske sziget választ el. Történetünk "hősei" a formájáról elnevezett Patkó zuhatagot választották, hogy kihívják maguk ellen a sorsot.

annietaylor3_lg.jpgAz első személy, aki túlélte az addig halálosnak számító zuhanást, egy hölgy volt, nevezetesen Annie Edson Taylor. A nyugdíjas tanárnő a 63. születésnapján zárkózott be egy hordóba, hogy riporterek és bámészkodók szeme láttára zuhanjon a halálos mélységbe. Ki tudja miért, a vízesés megkegyelmezett. A tanárnő kisebb zúzódásokkal és egy apró vágással a fején kászálódott ki a hordóból.

Esete sok kalandornak adott bátorítást, de a többség nem volt ilyen szerencsés. Van akinek csak a leszakadt, kapaszkodóhoz kötött karját találták meg az összeroncsolódott hordójában, de volt aki magát a zuhanást túlélte, de órákig tartotta a lélekvesztőt a víztömeg meder fenekén, és megfulladt, mikor elfogyott a levegője. 

10 évet kellett várni, míg Bobby Leach súlyos sérülésekkel - többek közt törött térdekkel és álkapoccsal -, de túlélte a zuhanást. Élete végéig haknizott a világban acélhordójával, amely megmentette az életét. 

1928-ban Jean Lussier volt az következő, akinek sikerült sérülés nélkül átjutnia lejutania a vízesésen egy két méter átmérőjű gumiból készült óriás 'labdában'. 

A vízesés leghíresebb túlélője azonban nem önként vállalkozott a "mutatványra." Az akkor még csak 7 éves kisfiút, Roger Woodward-ot és 17 éves nővérét családjuk jóbarátja, James Honeycutt vitte el motoros csónakjával a woodward-miracle_lg.jpgNiagara folyóra. Ám a motor meghibásodott, leállt és sodródni kezdtek a vízesés felé. A 40 éves férfi felvetette a mentőmellényt a gyerekekkel, de saját magára már nem jutott ideje: igyekezett irányítani a sodródó csónakot. Nem sokkal a zuhatag elérése előtt a hajó felborult, és a 17 éves lányt az utolsó pillanatban sikerült két szemtanúnak partra húzni.  Öccse és James egymásba kapaszkodva zuhantak a mélybe. Rogert, aki viselt mentőmellényt, fel- felvetette a víz, és komoly sérülések nélkül várta, hogy a mentőcsapatok kihalásszák a vízből. A vele együtt lezuhanó felnőtt már nem volt ilyen szerencsés: őt lehúzta a víztömeg és megfulladt. 

Bár fizikailag a 7 éves kisfiúnak nem esett baja, a nővérével 37 évig egymással sem tudtak beszélni arról a napról, és csak 50 évvel  később, 2010-ben tértek vissza a baleset helyszínére újra. 

Évente több tucatnyi ember vet véget az életének a Niagara vízesésnél, de hogy pontosan hányan lelték itt a halálukat, azt nem tudni. A hatóságok nem minden esetben hozzák nyilvánosságra a tragikus eseteket, mivel szeretnék elkerülni, hogy tippeket adjanak a labilis lelkű embereknek. 

img_2034.jpgTermészetesen a tiltás sem mindig veszi el a kalandorok kedvét.

1985-ben az akkor 48 éves John "David" Munday 1500 dolláros büntetést fizetett ki a hatóságnak, miután engedély nélkül szórakoztatta a nagyérdeműt és a médiát azzal, hogy egy 5 mázsás acélhordóban vetette magát a mélybe. Öt évvel később már több mint 4300 dollárt kellett kicsengetnie, immár halmazati büntetésként, mikor ismét megpróbálkozott a mutatvánnyal. Ezúttal azonban fennakadt egy sziklán, még mielőtt elérte a vízesést, és zuhanás helyett a helyi hatóságok halászták ki. De nem adta fel! Három évvel később, 1993-ban már sikerült ismét zuhannia, sőt még ezt is túlélte! Piros festékkel festette a lélekvesztőjére: "DAVE MUNDAY UTOLJÁRA HÍVJA KI A NIAGARA VÍZESÉST" Ezzel ő lett az első ember, aki kétszer is túlélte a közvetlen találkozást a vízeséssel. A duplázás "díja" egyben egy 6000 dolláros büntetést volt. 

A duplázás azonban nem mindenkinek sikerült. Kirk Jonas 2003 októberében a szemtanúk szerint mosolyogva ugrott a zuhatagba mindenféle védőfelszerelés nélkül. Ám ellentétben a többi ugróval, ő szerencsésen túlélte a kalandot, sőt híres is lett. Ám 2017-ben már azzal került be a hírekben, hogy egy lebegő labdába zárva igyekezett lismét legyőzni a vízesést, de ezúttal már csak a holttestét halászták ki a habokból.

img_2043.jpg

Az arányok jól mutatják, hogy bár vannak akik túlélték a nyaktörő mutatványt, túlnyomó többségük azonban az életével fizetett mikor kihívta a Niagara vízesést. 

Fotók: saját felvételek / archiv felvételek a niagarainfo.com-ról

Szöveg: MandaMoM 

 

img_2121.jpg

dsc_0674.jpg

dsc_0689.jpg

img_2079.jpg

 

Tudtad, hogy melyik nagyvárosban található a világ legvarázslatosabb parkja?

Most biztos, sokan a New York-i Central Parkot mondanák elsőként, de a Londonban található Richmond Park a maga 12 km-es, több száz éves kőfallal körbezárt csodavilágát nem múlhatja felül - sem méretében sem élővilágában. Ráadásul a park tavasszal a legszebb - MandaMom bejegyzése. 

Most, amikor  már mind a trónörökös, mind a brit miniszterelnök megfertőződött az egész világon letaroló vírustól, a történelmében járványoktól számtalanszor sújtott királyi fővárosban valóságos menedéket nyújtanak a szebbnél szebb parkok. A Richmond Park most sem zárta be a kapuit, korlátozásokkal bár, de egyelőre még mindig várja azon látogatóit, akik a nagyváros kellős közepén is visszavágynak a természetbe. 

dsc_0793.JPGDe mitől is olyan különleges ez a park? Mivel nem vagyok költő, nincsenek rá szavaim, hogy elmondjam milyen szép ez a hely. Ezúttal inkább fotókon mutatnám be azt a csodát, amit minden idelátogató megtapasztalhat, ha eljut ide (bár profi fotós sem vagyok, csupán nagyon lelkes amatőr).

Egyszerűen olyan mint egy Disney mesefilm... A fákon papagájok élnek (nem, nem egy közeli nénitől szöktek el, hanem valóban ez az otthonuk), a mókusok egymást kergetik a fákon, ám az a több száz "vadon" élő szarvas teszi igazán varázslatossá ezt a parkot, akiknek felmenői még a király saját vadállományába tartoztak. 

dsc_0416.JPG

A Richmond Parkot ugyanis a XVII. században azért hozták létre, hogy az oda telepített válogatott szarvas állományra I. Károly zavartalanul tudjon vadászni. Ma már az állatok békéjét senkinek a puskája nem háborgatja, a legnagyobb gondot az okozza, ha a látogatók nem tartják be az ajánlott 50 méteres távolságot az szépségektől (vagy épp az állatok nem tartják be, mert olyan szelídek, hogy akár még az ember kezéből is képesek enni). 

dsc_0984.JPG

A már fentebb említett Central Parknál is háromszor nagyobb Richmond Park 1000 hektáron terül el London szívében, és lakói már annyira hozzá szoktak az emberekhez, hogy egyáltalán nem jelentenek veszélyt a látogatókra - amennyiben azok megtartják a kellő távolságot. Csupán bőgési időszakban kell odafigyelni egy kicsit jobban, és természetesen tavasszal, amikor a kis szarvasborjak megszületnek. 

Egy évig éltünk Londonban, és adsc_0829.JPGbban az áldott helyzetben voltunk, hogy sétányi távolságra laktunk a Richmond parktól, ezért az akkor másfél-kétéves kislányommal napi szinten barangolhattuk be ezt a mesevilágot. Láthattuk hogyan él, változik a természet évszakról évszakra. Bár most nagyon messze vagyunk, mind térben, mind időben, de mégis pontosan fel tudom idézni milyen gyönyörűen virágoznak a fák, bokrok az évnek ebben a szakaszában a park arborétumában található Izabella Ültetvényen. 

És tudom, még alig egy-két hónap, és a magas fűben bukdácsoló pálcikalábú kisborjúk is felbukkannak, akik kiváncsian kergetőznek a mamájuk körül - akik ilyenkor kicsit óvatosabban, távolabbról méregetig a kirándulókat. 

dsc_0744.JPG

Jó tudni, hogy ők legalább nincsenek veszélyben, az ő kis csodavilágukban ez a tavasz is olyan lesz mint a többi.  Talán kicsit kevesebb emberlátogatóval, de ezt nem hiszem, hogy nagyon bánják. Remélem egyszer mi is visszamehetünk, és újra láthatjuk őket, hiszen alig néhány éve úgy jártunk hozzájuk, mint jó szomszédokhoz. Addig is maradnak a képek, amelyekből - a teljesség igénye nélkül - fogadjatok el egy csokorra valót. Remélem szép napotok lesz tőle! 

Jó egészséget! 

 

Kép és szöveg: MandaMom

süti beállítások módosítása